Filmfreak blog

John Dies at the End

Minden évben jön ki néhány „ez meg mi a jó Isten volt” film. Ez a jelző jelenthet rosszat, jót egyaránt, de egy biztos: nem mindennapi élményben van része a nézőnek. Tavaly például a Holy Motors volt ehhez hasonló, most a John dies at the end szintén feltetette velem a kérdést: ez meg mi a jó Isten volt???

A sztorit nehéz összefoglalni, mivel egy agyatlan, minden logikát és ésszerűséget mellőző mindfuck, egy eszetlen trip a film. A lényeg annyi, hogy egy „szója-szósz” nevű drogtól a két fősulis barát, Dave és John elképesztő dolgokon megy keresztül. A tudatuk kitágul, előre látnak dolgokat, képesek átkelni más dimenziókba, mindeközben gyilkossági ügybe keverednek, ocsmány lényekkel találkoznak és meg kell menteniük a világot.

A John dies at the end tipikusan az a film, ami valakinek vagy elkapja a stílusát, vagy már 10 perc után tudja, hogy utálni fogja. Egy kommersz filmeken nevelkedett egyén kerülje el messziről, mert garantáltan nem fogja élvezni, amit lát. Engem speciel az első perctől kezdve elvarázsolt ez a groteszk agyatlanság, amit a film elénk tár. Először egy beteg Odaát paródiára asszociáltam, be kell valljam végül nem is nagyon lőttem mellé. Nehéz megmondani miről is van itt szó, az események pörögnek szépen, olykor magunk sem tudjuk mi valóság, mi a drog mellékhatása. Mindenesetre a horror-vígjáték határait szépen sikerül körüljárni. Óriási poénok hangzanak el, de már önmagában a film bizarr stílusa mosolyt csalt az arcomra, és vérből, gusztustalanságból is el vagyunk látva tisztességgel.

Az egyetlen probléma, hogy a cselekmény végéhez közeledve veszít erejéből a film. Elfogy a lendület és már annyira nem vicces, amit látunk. Szerencsére nem drasztikus visszaesésről van szó, de sokkal jobban tetszett, amíg nem ment át a sztori világmegmentő küldetésbe.

Chase Williamson remek választás volt a főszerepre, de Rob Mayes is kiválóan hozza a zakkant Johnt. Ezen felül jó poén volt látni Paul Giamattit és Clancy Brownt is.

Egyértelműen rétegfilm a John dies at the end, amit egy percig sem lehet és nem is szabad komolyan venni. Aki azonban vevő egy őrült utazásra, kedveli a közel sem mindennapi szórakoztatást és nem lepődik meg holmi hússzörnytől, felrobbanó szemgolyóktól, pöcskilincstől vagy dimenziók közti utazástól, az vágjon bele, mert ilyet még nem látott, azt garantálom!

Összegzés:

Színészek: 10/7

Zene: 10/7

Kategórián belül: 10/7,5

Végítélet: 73%