Hófehér és a Vadász
(Snow White and the Huntsman)
Az
álomgyár ötlethiányban szenved, ezzel nem mondtam semmi újat.
Folytatások zuhataga, remake áradat, most pedig az új ötlet: Grimm
meséket bújtatnak modern köntösbe és turbózzák fel pazar
látványvilággal. Ebben az évben már kaptunk egy Hófehérke történetet
Tarsem Singh műhelyéből, ahol az eredeti sztorit mókás elemekkel
ötvözte. A Hófehér és a Vadász merőben más ösvényt követ. Véresen
komolyan veszi magát és igazi fantasy mozi akar lenni. Merész, de
azannyát, jól áll neki!
Három
vércsepp a hóban, megszületik Hófehér, aki a legszebb lány a vidéken.
Boldogan él, ám egy napon meghal anyja, a királyné. Magnus király
gyászol, de szomorúságát megtöri Ravenna, akit egy csata alkalmával ejt
foglyul. Megszereti az asszonyt és feleségül veszi, ám a nő gonosz és a
trónra tör. Hófehért bebörtönzik és a zord északi toronyban senyvedve
tengeti napjait, mígnem eljön a szökésének ideje. Innentől pedig
teljesen új irányt vesz a film. Az ébenfekete hajú szépségnek menekülnie
kell, hisz a nyomában lohol a királynő által felbérelt vadász.
Rupert
Sanders elsőfilmes rendező sokat akart markolni, ebbe pedig könnyen
belebukhatott volna. Felhasználta a klasszikus mese elemeit (régi
sztori, törpék, sötét erdő, alma, csók), megvan szinte minden, mégis
kibővítette a határokat. Felejtsük el, amit eddig láttunk, ez egy jóval darkosabb tündérmese,
ami bár nyúl a nagyoktól (Gyűrűk Ura) van benne elég kreativitás és
autentikusság ahhoz, hogy ne süssük rá, hogy ócska kópia. A bő két órás
játékidő elég hosszú, viszont borzasztóan tartalmas. Rengeteg esemény történik, a néző pedig sodródik az árral,
unatkozni szinte biztosan nem fogunk. Az első harmadot abszolút Ravenna
viszi el a hátán, megismerjük az ő történetét és megbizonyosodunk róla,
hogy ez a perszóna bizony hiú és velejéig romlott. A változás Hófehér
szökésével következik be, ahonnan új erőre kap a film.
A sötét erdő tényleg sötét és hihetetlenül hangulatos.
A nyomasztó árnyak, a félelemből táplálkozó, élő dolgok, mind olyan
apróságok, amik hozzáadnak a hatásos atmoszférához egy plusz dózist.
Persze nem csak kopár táj tarkítja hőseink útján, amikor a tündérek földjére érnek, az maga a vizuális orgia.
Olyan lehengerlő és magával ragadó környezetbe kerülünk, hogy tátott
szájjal ámulunk és el sem akarjuk hagyni ezt a helyet. Az állatok, a
növényzet, a mesebeli lények, már csak ezért érdemes megnézni a Hófehér
és a Vadászt. Karaktereink közül egyértelműen a királynő viszi a pálmát.
Ő a legösszetettebb, legérdekesebb egyén. Persze Hófehért is szeretjük,
a Vadászról is annyit tudunk meg, amennyit kell, de Ravenna a
legkomplexebb mind közül. A törpékben rejlett még potenciál, de sajnos
elég kevés szerepet kaptak. Ennek ellenére még így is a
legszórakoztatóbb arcok. Kiemeltem a film vizualitását, ami csodálatos,
de ez nemcsak a CGI miatt van. A természetben felvett jelenetek is
megérnek egy misét, ezen felül olyan csatajeleneteket kapunk, hogy csak néztem. Mindentől vártam volna ezt, csak nem egy újfajta Grimm mesétől.
Eddig
ódákat zengtem, de sajnos vannak negatívumok is. A film elejét én
kicsit összecsapottnak éreztem, de ez a kisebb baj. Nem vártam
agyfürkésző, magvas gondolatokat, de olyan csőbuta dialógusokat adtak a színészek szájába,
hogy néha már kínosan éreztem magam. Vagy ne mondjanak semmit az adott
szituációban, vagy írják át egy kicsit, mert ez így néhol gyalázatos.
Tündérmeséről
beszélünk, így ki lehet következtetni, hogy mi lesz a vége. Csak azért
imádkoztam, hogy ne legyen benne erőltetett szerelmi háromszög, de
szerencsére ettől nagyon szépen megkíméltek bennünket.
Kristen Stewart
természetesen jobb, mint az Alkonyat filmekben, de nyújtott ő ennél már
emlékezetesebbet is. A showt egyértelműen lenyúlja tőle Charlize
Theron, aki bár néhol kissé teátrális, mégis magasan a legjobb színészi
alakítást nyújtja. (Azt csak halkan jegyzem meg, hogy mi az már, hogy
Stewart szebb, mint Theron? Látszik, hogy a tükörnek nincs szeme) Chris
Hemsworth lényegében a Thorban látott karaktert hozza minimális
változtatásokkal. A törpöket olyan remek színészek formálják meg, mint:
Ian McShane, Bob Hoskins, Toby Jones, Nick Frost, Ray Winstone vagy
Eddie Marshan.
Egy
középszerű mesére számítottam, amikor beültem a Hófehér és a Vadászra,
ehelyett egy helyenként kicsit sánta, de abszolút magával ragadó, darkos
hangulatú fantasy-t kaptam. Az idei két Hófehérke feldolgozás közül
vitán felül ez sikerült jobban. Egyszerre komor, sötét, mégis sokszínű és változatos
alkotás, ami megtartotta a klasszikus sztori védjegyeit, mégis szépen
kiszélesítette a határait. Olyannyira, hogy szívesen nézném, hogyan
alakul a királyság sorsa Hófehér uralkodása alatt!
Összegzés:
Színészek: 10/6,5
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/7,5
Végítélet: 72%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése