Életrevalók
(Intouchables)
Az
a nagy helyzet, hogy Európa kezd felülkerekedni. Természetesen nem a
mennyiségről, hanem a minőségről van szó. Amerikában is születnek jó
filmek, de az öreg kontinens évről évre egyre több magával ragadó
alkotással rukkol elő. A britek, a spanyolok, az északi régió vagy épp a
franciák olyan maradandó műveket tesznek le az asztalra, ami figyelemre
méltó. Gondoljunk csak arra, hogy még az amerikaiak legnagyobb filmes
elismerését is egy francia mozi kapta idén. Az Életrevalók szintén a
bivalyerős európai tábort erősíti.
Driss
megjárta a börtönt, rozzant panellakásban él egy nagy családdal és a
legnagyobb gondja, hogy miként szerezze be a munkanélküli segélyt.
Philippe vagyonos, mindene megvan, mégsem tudja élvezni az életet,
ugyanis nyaktól lefelé béna. Kettejük kapcsolata ártatlan találkozásnak
indult, a sors mégis úgy hozta, hogy barátok legyenek. Driss lesz
Philippe első számú ápolója.
A történet nem kifejezetten egyedi. Az alapszituáció mondhatni elcsépelt, hiszen mit is látunk? Két teljesen más közegből származó ember találkozik, és óriási hatást gyakorolnak egymás életére.
A köntös, amibe bújtatták a sztorit, mégis elképesztően felemelő és
zseniális. A két karakter már önmagában hihetetlen összetett és órákat
lehetne beszélni róluk. Drissből árad az életkedv, vidám,
talpraesett a hátrányos társadalmi helyzete ellenére is. Philippe fásult
és pont az hiányzik belőle, ami Drissben megvan. Kettejük csodálatos
barátsága egy kölcsönös adok-kapok. Philippe biztos anyagi hátteret, fedelet biztosít és eddig nem ismert élményekkel, kultúrával színesíti Driss életét. Driss határozottságot, egyfajta lázadást,
felszabadultságot és humort ajándékoz gazdag barátjának. Ezzel el is
érkeztünk az Életrevalók legjobb pontjához. A film dugig van humorral!
Emiatt borzasztóan jó érzés nézni, abbahagyhatatlan és szó szerint röhögni lehet rajta.
A drámai betétek sallangmentesen őszinték, giccsmentesek és egyáltalán
nem fordítják visszájára a cselekményt. Ha valami hibát mindenképp ki
akarnék emelni az néhány elvarratlan szál szóvá tevése lenne, de
egyszerűen felesleges belekötni, a lényegre fókuszál és ez így van jól!
Francois Cluzet
kiköpött Dustin Hoffman (vagy csak nekem tűnt fel?), és a játékára sem
lehet panasz. Remekül hozza Philippe karakterét, minden leolvasható az
arcáról. Omar Sy lubickol Drissként. Láthatóan élvezte a
szerepet, az a bődületes energia, ami belevisz a karakterbe, a nézőnek
is erőt ad! Zenei téren a zongora dominál, tökéletes elegyet alkotva a
képernyőn látottakkal.
Az
Életrevalók mindenki számára tanulságos és ajánlható. Olyan mesteri
mértékben adagolja a humort és a drámát, ami igazi rendezői bravúr. A
higgadt, mégis hatásos zárásnál pedig fülig érő szájjal morzsolhatunk el
néhány könnycseppet, nem szégyen az. Az viszont igen, hogy Hollywood
ismét kiállította szegénységi bizonyítványát, amikor bejelentették, hogy
remakelik az Életrevalókat.
Összegzés:
Színészek: 10/8,5
Zene: 10/9
Kategórián belül: 10/9,5
Végítélet: 91%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése