Börtönregény
(Get the Gringo)
Mel
Gibson karrierjének lőttek, mondjon bárki bármit. Pedig próbálkozik ő
tisztességesen, igyekszik visszatérni a köztudatba, csak nem kéne annyit
szórakozni az alkohollal és be kéne fogni a száját. Ha így tenne már
rég visszatért volna az elitbe és nem kéne a Börtönregény szintű B
filmekben játszania. Várjunk csak, ez baj? Szó nincs róla, sőt Gibson a
Visszavágó óta nem volt ennyire kemény!
Hősünk
névtelen bűnöző, aki meglop egy fejest, majd a korrupt mexikói zsaruk
lekapcsolják, kifosztják és beteszik egy leginkább nyomornegyedhez
hasonlítható börtönbe. Frank (nevezzük így a főhőst) nem ma kezdte a
szakmát és ha nincs kiút, akkor igyekszik alkalmazkodni. Mindent
precízen megfigyel, pontosan tervez és nem utolsó sorban barátokat
szerez. Csakhogy valami bűzlik a háttérben és a börtön falaink belül is
kezd forró lenni a talaj.
A börtönregénytől nem kell várni semmi extrát. Olyan, mint a 90-es évek akciófilmjei. Karakteres, szórakoztató és felejthető.
A történet ehhez képest nem rossz, van benne minden, ami kell, de semmi
sincs eltúlozva. Na jó azért akad pár nagyon badass momentum és
fejvakarásra okot adó jelenet, de ez az a film, amin nem kell
gondolkodni, csak beülni rá és átadni magad az élménynek. A hangulat
szintén a 90-es évek zúzdáit idézi, konkrétan a Börtönregény akkoriban
nagyot robbanhatott volna, most inkább csak örülünk, hogy kaptunk egy
menő nosztalgikus élményt. A nosztalgiafaktor kiterjed a karakterekre
is, mindegyikükről kapásból meg tudjuk állapítani, hogy milyen szerepet
tölt be a filmben, illetve, hogy miként fogja végezni. A cselekmény
pörög annak rendje és módja szerint. Kapunk bunyót, tűzharcot, lassított vérengzést és egyéb nyalánkságokat. A Börtönregényre nem a kreativitása és az egyedisége miatt fogunk emlékezni. Gibson korábbi filmjeiből is erőteljesen nyúl,
de mindezt a legjobb eszközökkel, nem pofátlanul teszi, mondhatni
tiszteleg előttük. A tömény happy end annyira nem jött be, valamivel
nyersebb zárás jobban illett volna az összképbe, de így sem lehet okunk
panaszra.
Mel Gibson
kisujjából kirázza a ráírt karaktert, és amint fent írtam, a Visszavágó
óta nem volt ilyen jó formában, amolyan igazi „nem mersz neki beszólni”
fazon. A kissrácot alakító Kevin Hernandezt lehet még kiemelni, de
találkozunk olyan nagy nevekkel is, mint Peter Stormare vagy Bob Gunton.
Akinek
hiányzik a régi Mad Mel, nyugodtan adjon egy esélyt a Börtönregénynek,
nem fog csalódni, ebben biztos vagyok. Nem fogunk rá sokáig emlékezni,
de egyszeri szórakozásnak tökéletesen megtette és van olyan badass és
kemény, mint a 90-es években készült társai.
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/6
Kategórián belül: 10/8
Végítélet: 70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése