Az emberi százlábú 2 kritika

Az emberi százlábú 2

(The Human Centipede 2 – Full Sequence)

Tom Six 2009-ben alkotott egy mára már kisebb kult státusznak örvendő horrort, az Emberi százlábút. Noha a film nem kiválósága miatt hívta fel magára az emberek figyelmét, sokkal inkább a bizarr téma és a sokkoló kivitelezés, aminek a hírnevét köszönheti. Idén megkaptuk a második részt, amit úgy haragoztak be, hogy az első csak gyermekmese hozzá képest. Kedvcsináló videókat is tettek közre a nézők reakcióiról, mondván nagyobbat fog ütni. Hát-hát.

Az írás további fele +18-as kategóriába esik és kisebb spoilerek is előfordulhatnak, de ez ne zavarjon senkit. Na, lássuk mit ad a második rész!

A történet elég beteg, központjában a mentálisan sérült Martin áll. Parkolóőrként dolgozik és a kedvenc filmje az Emberi százlábú. Munkaidejének javát azzal tölti, hogy a filmet elemzi, kész albuma van már róla. Beteg elméjével azt fundálta ki, hogy elkészíti saját emberi százlábúját, nem 3, hanem 10 ember részvételével. A meló másik része azzal telik, hogy a parkolóban levő embereket leüti és elviszi egy elhagyatott raktárba, ahol is megvalósíthatja tervét.

A film úgy kezdődik, hogy az első rész utolsó perceit látjuk, aztán Martin bele is csap a lecsóba. Akit meglát, azt feszítővassal elveri, esetleg pisztollyal belelő egyet. Nincs felesleges felvezetés, már az első percekben ilyen történéseknek vagyunk tanúi. Aztán kitérünk egy kicsit Martinra is, aki enyhén romlott és nem kicsit pszichopata. Édesanyjával él, aki mellesleg utálja, de mindemellett szinte mindenki lenézi, megalázza a „főhőst”, aki egy kurva szót nem szól az egész filmben. Egyes képzelgéseiből arra lehet következtetni, hogy apja anno megerőszakolta, ezért folyt magába mindent. Az első 60 perc kissé monoton. Hol Martin családi életét látjuk, de javarészt inkább azt, hogy miként szedi áldozatait közelgő tervéhez. Aztán egy óra után beindul a gépezet. Martin segghülye a sebészethez és az első részben látható Dr Heiter féle magyarázatból meríti az ötletet a százlábú megalkotásához. Mondanom sem kell köze nem lesz hozzá, ehelyett szigetelő szalaggal és gémkapcsoló géppel „varrja” össze áldozatait.

Térjünk ki egy kicsit azokra a dolgokra, amik kicsaphatják a biztosítékot. Six megígérte, hogy durva filmet hoz tető alá és ezt be is tartotta. Az más kérdés, hogy ezáltal már semmiféle értéket nem képvisel, csak az öncélú gusztustalanság oltárán tiszteleg. Van itt minden: fej szétverése, térdszalagok kivágása, nyelvkivágás és ne feledkezzünk meg a hányásról és az egymás szájába szarásról sem (hashajtóval felpörgetve). Még egy csecsemővel is elbánnak, aminek szintén sok értelme volt. Mindezt olyan züllötten, mocskos és visszataszító köntösben, hogy az ember végképp letesz arról, hogy ebben értelmet keressen. Persze rásüthetném mondanivaló gyanánt, hogy az elfojtott agresszió kivetülését tökéletesen szimbolizálja a film, de nem érdemli meg. Befejezésként pedig megléptek egy többféleképp értelmezhető fordulatot, ami még jól is elsülhetett volna, de én már csak nevettem kínomban.

A színészek közül Laurence R. Harvey személyében ismét találtak egy remek pszichopatát az előd Dieter Lasere után. Feltűnik az első részből Ashlynn Yennie, ami ironikus húzás volt Six részéről.

Az első részt se szerettem túlzottan, de abban legalább volt egy kis ötlet és valamicskét újított a bizarr témájával. Az Emberi százlábú második része azonban semmi ilyesmivel nem rendelkezik, sokkal inkább az értelmetlen és öncélú erőszakot célozta meg, mint teljesítendő opciót. Mindemellett iszonyú logikátlan. Leginkább az elszánt torture porn kedvelői fogják élvezni, vagy azok, akik fel akarnak vágni vele, hogy „én ilyet is láttam”. Erényként mindössze azt tudom felhozni, hogy a trükkök jók és az atmoszféra kifejezetten nyomasztó ezzel a fekete-fehér képi világgal. Romlott, mocskos helyen élünk, tudjuk ezt az Emberi százlábú 2 nélkül is!

Összegzés:

Színészek: 10/5

Zene: 10/3,5

Kategórián belül: 10/3

Végítélet: 36%