Filmfreak blog

A csodálatos Pókember

(The Amazing Spider-Man)

Mióta felreppent a reboot híre egyfolytában kérdezgetik, hogy van-e értelme? Rengetegen fanyalogtak azon, hogy milyen az új jelmez, Andrew Garfield rossz címszereplő és a többi. Én személy szerint azon kevesek egyike voltam, akik végig támogatták a reboot ötletét, nekem a Raimi féle változat túl gyerekes volt. Marc Webb egy kicsit más irányba mozdult el.

A történetet már az unalomig ismerjük. Peter Parker gimnazista és egy „kísérleti pók” csípésének hatására szuperképességekre tesz szert. Bácsikájával és nénikéjével él, ez előbbinek ismerjük tragikus sorsát, az ő hatására kezd el igazságot osztani az ifjú titán. A bravúr mégis az, hogy ezt a lerágott csontot, amit minden egyes ember ismer, aki már hallott Pókemberről, sikerült olyan köntösbe bújtatni, hogy ne untasson. Ezt apró változtatásokkal érték el. MJ helyett Gwent szeretjük, Peter szüleiről is derülnek ki dolgok és az egész mutáció dolog úgy van kitalálva, hogy összefüggésben álljanak a szálak, egy koherens egész történetnek adva életet.

Szóval aki arról álmodott, hogy röviden lezavarják a csípést, az eredetet és egyből belecsapunk a lecsóba, csalódni fog. Maga Pókember is csak nagyjából a film felénél születik meg, de én speciel egyáltalán nem unatkoztam, sőt kifejezetten érdekes és változatos a cselekmény első fele is. Természetesen akadnak olyan részek, amit csukott szemmel is ki tudunk következtetni. Ezek nem zavaróak, szimplán már milliószor láttuk, ezért érdektelenek. Parker karaktere nekem jóval szimpatikusabb, mint a Raimi féle változatban. Egyszerűen emberibb, fiatalosabb, szerethetőbb, nem egy bamba vesztes és az igazi Pókemberes laza humorból is kapunk valamicskét. A negatív hősről még nem szóltam, aki ezúttal a Curt Connort, vagyis a Gyík. Zúz, ahogy kell, nem kímélve senkit, nem a legkarizmatikusabb gonosz, de a rá szabott feladatot tökéletesen elvégezte.

Manapság (Chris Nolan után szabadon) divat lett a realistább szuperhősfilmek készítése. A Pókember is beáll ebbe a sorba, noha továbbra is egy olyan filmről van szó, amiben egy ember a falon tud mászni és egy óriásgyík terrorizálja New Yorkot. Parker ellenben nem tud hálót lőni, csak speciális hálóvetője segítségével és igyekszenek minden valóságtól eltérő dologra tudományos magyarázatot adni. És a fenébe is, jól áll a filmnek! Sajnos nem tökéletes az új Pókember sem, s bár nem unalmas, de a kötelező sablonok és a számtalanszor látott események az élmény rovására mennek. Folytatás millió %, hogy lesz, hisz maradt bőven megválaszolatlan kérdés és ismét érdemes kivárni a stáblista végét.

A látványra nem lehet panasz, egy rossz szó nem érheti, ellenben a 3D teljesen felesleges. Néhány jelenet, amikor Pókemberrel együtt szeljük a levegőt a város felett bizony bitang jól néz ki, de ezért kár volt az egészet leadni 3D-ben.

Andrew Garfield sok-sok bántó szót kapott, mondván nem jó Pókembernek. Pedig bizony, hogy az! A külleme, a stílusa, mindenben übereli Tobey Magure-t. Ez persze szubjektív, de én bírom a srácot. Emma Stone-t pláne, aki sok mindent nem csinál azon kívül, hogy gyönyörű és szerethetőbb MJ-nél. Rhys Ifanst érdemes kiemelni, aki remek Connors, de a többi nagy név: Martin Sheen, Sally Field és Dennis Leary sem okoz csalódást.

A kérdés még mindig adott. Megérte-e rebootolni a Pókember filmeket? Meg fogja osztani a rajongókat, ebben biztos vagyok, de szerintem jó döntés született. Reálisabb, összetettebb és igényesebb, mint a Raimi féle verzió(k). Biztos sokaknak a könyökén jön ki az eredettörténet (nekem is), de sikerült úgy elmesélni a sztorit, hogy néhány kivételtől eltekintve végig érdekes maradjon és tudjon újat adni (kis túlzással). Látványos, szórakoztató és a förtelmes Pókember 3 után végre újra a régi hálószövő barátunk! Jöhet a folytatás, mikor is? 2014 májusában.

Összegzés:

Színészek: 10/8

Zene: 10/7

Kategórián belül: 10/7,5

Végítélet: 76%