A csodálatos Pókember 2

A csodálatos Pókember 2

A Sam Raimi-féle Pókember mozik sosem voltak a kedvenceim, bár megvolt a maguk varázsa (kivéve a 3-nak). Azóta a Marvel iszonyatosan sokat fejlődött, köszönhetően a Vasembernek, a Bosszúállóknak és az új Amerika Kapitány is ezt a szcénát erősíti. A hálószövő új kalandja kissé túlzsúfoltnak tűnt így elsőre, és sajnos a végeredmény is az lett. Ez azonban nem a sok gonosz karakter miatt van így. 

Peter Parker élvezi a szuperhős életet, van egy csodaszép barátnője és így tovább. Aztán megjelennek a gondok, amikor feltűnik egy új gonosz, Electro személyében. Hozzá csatlakozik a megháborodott Harry Osborn, ráadásul Peternek a magánéletben és a családban sem megy minden a rendes kerékvágásban. 

Az imént felsorolt vázlat nem tűnik első blikkre soknak, de két és fél órán keresztül elnyújtva bizony az. Persze mindennek oka van, a szálakat ki kell bontani, de ez így akkor is nagyon tömény. Gondoljunk csak bele. Ott vannak a gonosztevők, közben Gwen és Peter egyszer szakít, egyszer szerelmes, aztán Gwen el akar költözni, de persze May néni is hisztizik, hogy nincs pénzük és bezzeg ha Ben bácsi élne! Nem elég? Persze, hogy nem, elvégre ott van a családi titok, amit Richard Parker őrizgetett és Peternek kell kiderítenie. Biztos sokaknak túl nyálas lesz és aláírom, hogy van néhány piszkosul giccses jelenet, unalmasnak mégsem mondanám a filmet. Minden a helyén van, egyszerűen csak indokolatlanul sok szálat tettek a filmbe. Ezt a legjobban egy teljesen felesleges jelenetsorral tudom alátámasztani, amikor is Pókember és Electro harcol, elmegy az áram, ennek következtében két utasszállító repülőgép egymás felé halad! Az utolsó pillanatban persze visszajön az áram és a civilek megmenekülnek, de ki a lótúrót érdekel ez? Magasról teszek rájuk, ez csak egy gép, közben összeütközhetett 30 másik, de kit érdekel? Nem is beszélve arról a tényről, hogy mennyire agyoncsapja, az amúgy remek bunyót. A másik nagy probléma a Gwen szállal van. Túlságosan nyilvánvalóvá teszik a lány elvesztését azzal, hogy ekkora szerepet adnak neki. Tény, hogy zseniálisan működik köztük a kémia, imádnivalóak együtt, de ez egy Pókember film, nem valami romantikus katyvasz. 

A sok-sok hiba ellenére mégsem volt rossz a film, hisz össze van rakva, a látvány elképesztően gyönyörű, ami főleg Electro jeleneteinél jön ki. Apropó Electro. Azt hittem egy súlytalan gonosz lesz, de komolyan mondom, nagyon jó karaktert írtak rá. Érthető motiváció, szuper képesség, érdekesen zakkant jellem. Rhino kőkemény 5 percet szerepel, Harry pedig egy ocsmány ripacs, mégis olyan szereplő, aki nagyon fontos ebben az univerzumban. 

A színészek korrekt munkát végeznek, Andrew Garfield és Emma Stone szuper páros, Jamie Foxx játéka viszi a prímet, de Dane DeHaan is jól hozza Harry-t. 

Felsoroltam sok hibát és sok erényt a film mellett, a siker mégsem ezen múlt. A Pókember legnagyobb baja, hogy meg akarják hagyni a gyerekeknek. Nem azt mondom, hogy depresszív, komor és felnőttes legyen, itt nem Parker gyermeteg poénjaival van gond, azok hozzá tartoznak. Egyszerűen az összképen tökéletesen látszik, hogy ez nem olyan Marvel film, mint a Bosszúállók vagy az új Amerika Kapitány. Nincs meg benne az a súly, erő és karizma, ami miatt azt mondanám, hogy ez igen! Sajnálom, mert Marc Webb Pókembere jobban tetszik, mint anno Sam Raimié, de ennél a jövőben több kell. Főleg ha a Marvel annyira magasra teszi a lécet, mint a fent említett filmeknél! 

Összegzés:

Színészek: 10/7

Zene: 10/7

Kategórián belül: 10/6,5

Végítélet: 68%