Csúnya, gonosz bácsik
Több, mint valószínű, hogy ennek
az izraeli filmnek a létezéséről sem tudnánk, ha nem lenne egy bizonyos Quentin
Tarantino nevű úriember, aki jelen esetben az év filmjének kiáltotta ki eme
művet. Ez már önmagában elég jó reklám és pikánssá teszi a néznivalót, így
utólag viszont még hátba is veregethetjük Tarantino bácsit és megköszönhetjük
neki, amiért a figyelmünkbe ajánlotta ezt a gyöngyszemet.
Történetünk alapja egy
gyerekgyilkosságra és annak következményeire fókuszál. A kemény rendőr, Micki
épp kihallgatja a fő gyanúsítottat, aki viszont állítása szerint nem tud
semmiről. A férfit elengedik, Mickit felfüggesztik a brutális módszerei miatt.
Hősünk ennek ellenére is követi a gyanúsítottat, ám nevető harmadikként beszáll
a képbe a meggyilkolt kislány mentálisan összetört apja. Ördögi és kegyetlen
játék veszi kezdetét!
A Csúnya, gonosz bácsik rögtön
egy olyan felütéssel nyit, amivel felrúgja a zsáner szabályait. Ilyenkor bevett
szokás, hogy belesünk a nyomozásba, gyanúsítottakat keresünk. Gondoljunk csak a
szintén zseniális Fogságbanra, ami hasonlóan kemény alkotás, mégis nagyon nehéz
összehasonlítani a két filmet. Izraeli delikvensünk a nyomozós részt kihagyja,
fogalmunk nincs miért és hogy került a képbe a fő gyanúsított, ráadásul
abszolút hihetően adja elő, hogy nem tud semmiről. Pláne azok után, amiket kap.
Ehhez mérten lényegében egy pozitív karakter sincs a filmben, ugyanakkor
mindenkinek érthetők a tettei. Micki válaszokat akar, az apa bosszút, a vádlott
menekvést. A forgatókönyv piszok ügyesen keveri a szálakat, zseniális ahogy a
rendőr és az apa kapcsolata percről percre változik és szintén telitalálat,
ahogy a szenvedő fél próbálja meggyőzni őket az ártatlanságról. Erre ideje is
van, a film kvázi fele az alagsorban játszódik, ahol a cselekmény átmegy
konkrétan torture pornba. Nem kapjuk az arcunkba a brutalitás minden formáját,
de az ujjak eltörése és a körömtépés bőven elég kemények. A nem vizuális
erőszak pedig a legjobban ott jön ki, amikor az apa ecseteli a kikötözött
embernek, hogy az mit csinált a lánnyal és, hogy ugyanezt vissza fogja kapni. Ez
alapján egy végtelenül komor filmre asszociálhatunk, ami részben igaz is, de a
Csúnya, gonosz bácsik még egyet csavarint a zsáneren és belecsempészi a
legsötétebb fekete humort.
Nyomasztó és feszült jeleneteket töltenek fel olyan
röhejes, de szenzációs poénokkal, hogy azokon képtelenség nem röhögni. Ez
persze könnyen a tempó és a komolyan vehetőség rovására mehetne, de jelen
esetben erről szó nincs. Tökéletesen passzol a film hangulatához és tudjuk mi a
tét, mégis két hüledezés közt fel-felnevetünk. Aztán az utolsó harmadban újra
felüti fejét a feszültség és a cselekmény nem várt fordulatot vesz, hogy aztán
az utolsó jelenetsorral jól az arcunkba lépjenek, mi pedig csak meredten
nézzünk ki a fejünkből.
A színészek teljesen jók, főleg a
Clive Owen kinézetű Lior Ashkenazi és a beteg állat apát játszó Tzahi Grad.
Gyermekrablós, pedofilos filmeket
láttunk már, jót, rosszat egyaránt. Izrael pedig megmutatta, hogy miként kell a
zsánert úgy feldobni, hogy ne vesszen el a varázsa. Meghagyta kételyeket, a
brutalitást, a morális döntéseket és megszórta fekete humorral és a nyomozó szál
minimalizálásával. Beteg és szórakoztató játékot játszanak ezek a csúnya,
gonosz bácsik, de garantáltan nem felejtjük őket egy darabig!
Összegzés:
Színészek: 10/7,5
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/8,5
Végítélet: 81%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése