Borgman
Nem is olyan rég emlegettem, hogy
a home-invasion filmek eléggé elszaporodtak az elmúlt években. Amerikából
érkezett a Bűn éjszakája (és annak folytatása), a Hívatlanok, a You’re next és
a Collector. A spanyolok a Kidnappeddel sokkoltak, a franciák a Betolakodót és
az Ilst szállították ezen a fronton. Hollandia pedig úgy gondolta magasról tesz
a zsánerre és elkészíti sajátos home-invasion agymenését!
Néhány ember üldöz egy csavargót,
aki a föld alatt él. A férfinak sikerül megmenekülnie és becsönget egy házba,
mondván szeretne megfürdeni. Elhajtják, de ő a következő házba is becsönget.
Itt egy veréssel lesz gazdagabb, de a ház asszonya megsajnálja, befogadja és
ápolja a férfit. A csavargó Borgman névre hallgat és nem az, akinek látszik.
Ördögi játékot kezd el játszani újdonsült gazdag ismerőseivel!
A Borgmant egy fent nem említett
filmhez tudnám leginkább hasonlítani. Ez nem más, mint Haneke Furcsa játéka, s
bár az a film jóval nyersebb és kegyetlenebb, holland vetélytársa sem panaszkodhat,
ha bizarr jelenetekről van szó. Aki egy kommersz, szimpla thrillerre számít
csalódni, sőt őrjöngeni fog, a Borgman groteszk, sötét és nem ad mindenre
választ, ha úgy tetszik művészfilm. Ezt a jelzőt azért sütöm rá, mert bizony
találkozunk olyan jelenetekkel, amik egy kicsit túlmisztifikáltak, erősen
szimbolikusak vagy épp teljesen nem oda valók (pl: balett előadás).
Az összkép
mégis piszkosul erős, a címszereplő megjelenése, viselkedése, egyszerűen
annyira nyomasztó, hogy szabályosan nem is tűnik fel, hogy úgy közlekedik egy
számára elvileg idegen házban, mintha kvázi ott élne. Szintén érdekes, ahogy
végigkövetjük a cselekményt és konstatáljuk, hogy emészti fel Borgman (és
később a társai) a komplett családot. Konfliktusokat szítanak, valami furcsa
löttyel itatják a gyerekeket, aminek hatására katatón állapotba kerülnek. Aztán
ott van a ház urának megjelölése és persze a rituálé, aminek során Borgman a nő
álmait befolyásolja.
Itt pedig megjelennek azok a
dolgok, amikre adott esetben hibaként hivatkozhatunk, válaszok ugyanis
nincsenek. Kicsoda Borgman? Kik a társai? Miért csinálják ezt? Mit használnak
annak érdekében, hogy sikeresek legyenek? Fogalmunk nincs, lehet egy szekta,
vagy akár maga a gonosz, a büntetés manifesztuma. Ennek persze szintén
szimbolikus jelentősége van, de erre enged következtetni az a tény, amikor a nő
ecseteli a férjének, hogy a gazdagságért bűnhődni kell. A címszereplő pedig a
föld alól, a mocsokból érkezett, mondhatni az ördög egyfajta reinkarnációjaként
(szintén ide vág, hogy az elején az üldözői közt egy pap is szerepelt).
Zárásként pedig szintén nem kapunk magvas útravalót, egyszerűen csak tisztában
vagyunk vele, hogy a gonosz terjed megállíthatatlanul, nemtől és kortól
függetlenül.
A színészek remek munkát
végeztek, de egyértelműen a főszereplő Jan Bijvoet emelkedik ki a legjobban
közülük. Tény, hogy megvan hozzá a fizimiskája, de játéka is magával ragadó.
A lassú történetvezetés, a
szimbólumok és a sok felgyülemlett kérdés biztos sokaknál taszítóan fog hatni,
ha a Borgman megnézésére kerül sor. Én sem élveztem minden percét, volt, hogy
vakartam a fejem, mégis egy igazi különleges élménnyel lettem gazdagabb. A
Borgman nyomasztó, kemény és lelkileg leterhelő film, holott nincs olyan
mértékű tobzódás az erőszakban, mint mondjuk a Furcsa játéknál. Erre viszont
nincs is szüksége, szimplán a hangulatával kizsigereli az embert. Most pedig
azt hiszem megyek, és gondosan bezárom a lakásajtót!
Összegzés:
Színészek: 10/7,5
Zene: 10/6,5
Kategórián belül: 10/7
Végítélet: 70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése