Wayward Pines 1. évad
Ezt a sorozatot úgy harangozták
be, mint a Twin Peaks kistestvérét, úgyhogy egyből ráugrottam. Kezdetben
tényleg nagy volt az áthallás, aztán minden megváltozott és azt kell mondjam,
hogy nem a jó irányba. Vágjunk bele mit adott a 10 részes első szezon.
A történet szerint Ethan Burke
különleges ügynököt a szóban forgó kisvárosba küldik, hogy keresse meg két
eltűnt kollégáját. Hősünk azonban balesetet szenved és az idilli hely fogságába
kerül, ahol mindenki nagyon kedves, viszont a várost egy hatalmas elektromos
kerítés veszi körül és senkit nem engednek azon kilépni. Burke nyomozni kezd,
aggódó családja pedig megelégeli a várakozást és a keresésére indul.
Az M. Night Shyamalan által rendezett
pilot egyből megfogott a szuper, misztikus hangulatával, a feszültséggel és
persze a folyamatos ködösítéssel, kvázi fogalmunk sem volt róla mi ez az egész.
Ez négy epizódon keresztül tartott, s bár egy kicsit kezdett izzadtságszagú
lenni, mégis működött. Élmény volt nézni, ahogy Ethan próbál kijutni, közben
pedig fenntartja a látszatát annak, hogy kezd beilleszkedni. Ez rendre
elképesztő feszült jelenetekhez vezetett, az izgalom pedig garantált volt.
Aztán az évad felénél érkezett a mindent felborító csavar, ami első látásra
egész ötletesnek tűnt, de ha jobban belegondolunk, erősen visszarepíti a
sorozatot a B-kategóriába. A misztikus krimi helyét egy bizarr sci-fi túlélő
horror veszi át, ami nem jó csere, de szerencsére az izgalom megmaradt. Ez
pedig a sorozat talán legnagyobb erénye is. Hiába van tele egyre nagyobb
lyukakkal a cselekmény, a tempó remek és képes fenntartani a figyelmet,
szórakoztat és a feszültséget is szinten tartja. Nincs felesleges
időhúzás, vagy ha akad is néhány lagymatagabb epizód, azt nem lehet felróni
neki, hogy unalmas lenne, és sokat beszélne mellé.
Hibák azonban vannak dögivel. A
kvázi műfajváltás hatalmas újdonság volt és bizony az állunkat kereshettük a
padlón, de abszolút nincs logikusan felépítve a történet váza. Hiába derülnek
ki dolgok, még így is töménytelen mennyiségű megválaszolatlan kérdés van, és
noha az alkotók igyekeznek összerakni a kirakós darabkáit, ez nem mindig
sikerül és a cselekmény szétesik. Nem is beszélve bizonyos karakterek pálfordulásairól,
vagy éppen hirtelen felbukkanásairól. Az évadzáróban ütközött ez leginkább ki,
ami megint csak marha izgalmas lett, de annyi ésszerűtlen és illogikus döntést
láttunk benne, hogy az már fájt. A befejezés aztán szépen felrúgta az
eddigieket és még csavart egyet az összképen, ismét sok kérdést vetve föl, de
ez a fajta zárás nekem speciel bejött, még ha össze is van lopkodva
innen-onnan.
A Wayward Pines-t eredetileg egy
egyévados mini-sorozatnak szerették volna, de a pozitív nézettségi ráta miatt
komolyan fenn áll a folytatás lehetősége. Az évadzáró fényében ez egy teljesen
más felütésű dolog lenne, más célközönséggel, s bár félve, de kíváncsi lennék
rá, mit tudnak kihozni belőle.
Színészi fronton rendben voltunk.
Matt Dillon hozta a kötelezőt, Toby Jones szintén, Melissa Leo talán a legjobb
alakítást nyújtotta, de a többiek is tették, amit kell, még ha itt-ott
döcögősebben is.
A Wayward Pines furcsa sorozat,
ami egyáltalán nem egyedi, rengeteg helyről lopkod és nem is mindig a legjobb
eszközökkel. Mindemellett a logikai felépítése sem túl acélos, a cselekményben
pedig akkora lyukak vannak, mint egy ház. Mégis van egy érdekes alapfelütése,
morális döntésekre késztet, a hangulata pedig remek. A folyamatosan pumpált
feszültség és az izgalmas epizódok így szerencsére nézetik magukat. Szuperül
indult, középszerbe fulladt évadon vagyunk tehát túl, az pedig már csak a
csatornán múlik, hogy lesz-e a folytatás. A zárás alapján ez könnyen
elképzelhető. 10/7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése