2015. május 21., csütörtök

Maggie kritika



Maggie


Arnold Schwarzenegger nem a drámai szerepeiről híres, az osztrák tölgy viszont ebben a számára ismeretlen műfajban is meg akarta mutatni magát. Nem tette rosszul, a Maggie viszont egy jó nagy kapufa lett!


Kitört a zombivírus, a farmtulajdonos Wade pedig a lányát keresi. Hamarosan meg is találja, ám a Maggie névre hallgató tinédzsert megharapták. Apja hazaviszi és gondoskodik róla, az idő azonban fogy, és súlyos döntéseket kell meghoznia mindkét félnek.


A Maggie rögtön tudatja a nézővel, hogy ez most nem egy tipikus zombifilm lesz. A vírust egy halálos betegségnek, nem fikciónak állítják be, kvázi olyan a kivitelezés, mintha egy rákos beteg küzdelmét látnánk, annyi különbséggel, hogy itt a halál egy kicsit más formát ölt. Ez nekem kifejezetten tetszett, ráadásul a kór lefolyása sem pár perc vagy óra, hanem napok, illetve hetek kellenek ahhoz, hogy valaki élőholttá váljon. Magát a vírus terjedését már kicsit sekélyesebben dolgozták ki, nem tudjuk miként terjed (harapáson kívül), mindenesetre furcsa, hogy két fertőzött tini elmegy bulizni az egészséges barátaikkal, ráadásul nem is titokban. 

Ettől függetlenül a történet emberi oldala nagyon is rendben volt. A zombik nem százasával jönnek és nem csak a fenyegetést jelentik, akiket fejbe kell lőni. A Maggie azzal foglalkozik, hogy ők is emberek, vagy legalábbis azok voltak és mennyire nehéz is azzal együtt élni, hogy akit szerettél, vagy akár csak ismerted, most rothadó testtel próbál az életedre törni. Ezek az újdonságok, mélyebb vonások mindenképp a film javára írhatók, de sajnos Henry Hobson rendező nem tudta megtalálni az összhangot. A cselekmény piszok lassú, többször unalomba is fullad, a túlzott drámaiság pedig nem mindig működik rendeltetésszerűen. Kétségtelenül vannak megindító és szívszorító pillanatai a filmnek, de a folyamatos sírás nem a legjobb eszköz ennek a kihangsúlyozására. A kopár színvilág és a depresszív atmoszféra sokkal nagyobbat dob az összképen és sokkal beszédesebb, mint a sokadik könnyes jelenet.


Schwarzi kezdetben furcsa volt, de aztán megszoktam, és a visszafogott, mégis hatásos alakításával semmi baj nem volt. Nem rajta múlt, hogy a Maggie jó film lesz-e vagy sem. Sokkal inkább a rendezőn, ugyanis, ha egy biztosabb kezű filmes dirigál, akkor akár egy műfajformáló „zombidrámát” köszönthetnénk, így azonban csak egy kihagyott ziccert. Nem mondom, hogy kár megnézni, mert a hangulata piszok erős, sok remek ötlettel találkozunk és olykor képes megérinteni az embert, de a lassúsága és az esetlensége sokat ront az összképen. Kár érte… 

Összegzés:

Színészek: 10/6,5
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/6

Végítélet: 62%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése