Maggie
Arnold Schwarzenegger nem a
drámai szerepeiről híres, az osztrák tölgy viszont ebben a számára ismeretlen
műfajban is meg akarta mutatni magát. Nem tette rosszul, a Maggie viszont egy
jó nagy kapufa lett!
Kitört a zombivírus, a
farmtulajdonos Wade pedig a lányát keresi. Hamarosan meg is találja, ám a
Maggie névre hallgató tinédzsert megharapták. Apja hazaviszi és gondoskodik
róla, az idő azonban fogy, és súlyos döntéseket kell meghoznia mindkét félnek.
A Maggie rögtön tudatja a
nézővel, hogy ez most nem egy tipikus zombifilm lesz. A vírust egy halálos
betegségnek, nem fikciónak állítják be, kvázi olyan a kivitelezés, mintha egy
rákos beteg küzdelmét látnánk, annyi különbséggel, hogy itt a halál egy kicsit
más formát ölt. Ez nekem kifejezetten tetszett, ráadásul a kór lefolyása sem
pár perc vagy óra, hanem napok, illetve hetek kellenek ahhoz, hogy valaki
élőholttá váljon. Magát a vírus terjedését már kicsit sekélyesebben dolgozták
ki, nem tudjuk miként terjed (harapáson kívül), mindenesetre furcsa, hogy két fertőzött tini
elmegy bulizni az egészséges barátaikkal, ráadásul nem is titokban.
Ettől
függetlenül a történet emberi oldala nagyon is rendben volt. A zombik nem
százasával jönnek és nem csak a fenyegetést jelentik, akiket fejbe kell lőni. A
Maggie azzal foglalkozik, hogy ők is emberek, vagy legalábbis azok voltak és
mennyire nehéz is azzal együtt élni, hogy akit szerettél, vagy akár csak
ismerted, most rothadó testtel próbál az életedre törni. Ezek az újdonságok,
mélyebb vonások mindenképp a film javára írhatók, de sajnos Henry Hobson
rendező nem tudta megtalálni az összhangot. A cselekmény piszok lassú, többször
unalomba is fullad, a túlzott drámaiság pedig nem mindig működik
rendeltetésszerűen. Kétségtelenül vannak megindító és szívszorító pillanatai a
filmnek, de a folyamatos sírás nem a legjobb eszköz ennek a kihangsúlyozására.
A kopár színvilág és a depresszív atmoszféra sokkal nagyobbat dob az összképen
és sokkal beszédesebb, mint a sokadik könnyes jelenet.
Schwarzi kezdetben furcsa volt,
de aztán megszoktam, és a visszafogott, mégis hatásos alakításával semmi baj
nem volt. Nem rajta múlt, hogy a Maggie jó film lesz-e vagy sem. Sokkal inkább
a rendezőn, ugyanis, ha egy biztosabb kezű filmes dirigál, akkor akár egy
műfajformáló „zombidrámát” köszönthetnénk, így azonban csak egy kihagyott
ziccert. Nem mondom, hogy kár megnézni, mert a hangulata piszok erős, sok remek
ötlettel találkozunk és olykor képes megérinteni az embert, de a lassúsága és
az esetlensége sokat ront az összképen. Kár érte…
Összegzés:
Színészek: 10/6,5
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/6
Végítélet: 62%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése