Harag kritika

Harag

Az amerikai háborús művekkel az a baj, hogy sosem tudják elkerülni a „mellveregetést” és a burkolt propagandát. David Ayer rendező eddig csak zsarufilmeket készített, így kérdéses volt, hogy más stíluskörben miként muzsikál majd? 

A Harag történetét tekintve semmi különlegessel nem szolgál. A második világháború végén járunk és a címszereplő harckocsi ötfős személyzetének sorsát követjük nyomon. Az alapszituáció pikantériáját pedig pont ez szolgáltatja. Hőseink, az újonc Norman kivételével, mind megfáradt, lelketlen gyilkológépek, akik a háború minden borzalmát látták már. A film üzenete pedig ennek értelmében nem új keletű, mondhatni közhelyes. A háború kizsigerel fizikálisan, mentálisan egyaránt.

Nagyon kevés amerikai háborús film mer nyers lenni. Tény, hogy többször sikerrel mutatták be a fronton látható borzalmakat, de szinte mindig kompromisszumot kötnek, nincs meg a keménység és az őszinteség az alkotásaiknál. A Harag azonban mer lépni és a lehető legerőteljesebb módon szembesíti a nézőt az emberi kegyetlenséggel. Nincs szépelgés, nincs kímélet, a megtört, brutális humán természet dühöng. Ehhez mérten a filmhez kell gyomor, mert a harcok véresek és feszültek. Ezen felül a tankcsaták is tökéletesek. Aprólékosan kivitelezett, izgalmas ütközeteket látunk, amik közben mi is a legénységgel együtt izzadunk a szűk tankban és az életünkért imádkozunk. Ez a fajta addiktivitás, pedig olyan atmoszférát kreál, ami a látott borzalmak ellenére is szórakoztatóvá teszi a Haragot. A mindent átható mocsok, sár és a vele keveredő vér és félelem átadja az igazi háborús hangulatot. Karaktereink közül Normant és Dont érdemes kiemelni. A fiatal, tapasztalatlan legény és a sokat megélt vén róka, akik egyszerre szeretik és gyűlölik egymást. Kettejük kapcsolata nincs túl mélyen kibontva, de pont annyira látunk bele a lelkükbe, amennyire szükséges. A Haragnak nem egy ember vagy egy tank a főszereplője, hanem maga a háború.

Ayer sokáig nagyon szépen mozgatja a szálakat, de végére sajnos nem tudja elkerülni a szokásos hősi pátoszt, ráadásul egy teljesen valótlan és oda nem illő dologgal ad feloldozást Norman-nek. 

Brad Pitt rutinból hozza a karakterét, Logan Lerman ártatlankodik, majd megváltozik, de a többiek is jók és még Shia LaBeouf sem zavart sok vizet.

Az epilógusért egy kicsit kár volt, de összességében elégedettek lehetünk, hiszen műfajt nem újít, de egy kicsit más aspektusát mutatta meg Ayer a háborús filmeknek. A csaták látványosak, izgalmasak és remekül koreografáltak, a hangulat erőtejesebb nem is lehetne, valamint a brutalitást is kellő realizmussal adja vissza a cselekmény. A Harag egy sokat megélt és közel sem tökéletes harci gépezet, ami a hibái ellenére is olajazottan működik. 

Összegzés:

Színészek: 10/7,5

Zene: 10/7

Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 77%