Alien: Isolation
Valahogy nem igazán mozgat az
elmúlt pár évben a játékpiac. Persze vannak marha jó programok, de megvagyok
nélkülük. Az Alien: Isolationt viszont rohadtul vártam. Már amikor az AvP
játékokkal nyomtam, rengetegszer feltettem a kérdést: mi a francért nem
csinálnak egy igazi Alien túlélőhorrort? Imáim meghallgattattak, az eredmény
azonban felemás.
Mesélj, ez tök érdekes!
A sztori szerint mi vagyunk a
filmekből ismert Ripley lánya, Amanda, akinek lehetősége nyílik rá, hogy
megkeresse rég eltűnt anyját. Csatlakozunk egy maroknyi legénységhez és a
Sevastopol űrbázis felé vesszük az irány. Kezdetben minden jól alakul, de ahogy
az lenni szokott, az állomáson fellázadt szintetikusok, összeesküvések és
persze az a bizonyos lény vár minket. Mivel ezúttal nem mehetünk át agyatlan
kaszálás üzemmódba, a lopakodásra kell támaszkodnunk. Fegyvereink lesznek, de
az Alien megölhetetlen, úgyhogy a legjobb barátunk nem a shotgun, hanem a
mozgásérzékelő lesz.
Retró rulez!
A játék egyik legnagyobb erénye,
hogy visszahozza a 79-es eredeti mozi hangulatát. A díszletek zseniálisak, a
kapcsolók, a számítógépek, az űrállomás beltere, olyan atmoszférát adnak az
egész játéknak, hogy tényleg hús-vér szereplőnek érezzük magunkat, akik ott
vannak az Alien univerzumban. A felvezetés viszonylag hosszú, elég sokat kell
várni, mire találkozunk az első idegennel, onnantól kezdve azonban nincs
megállás. Folyamatos bujkálásra vagyunk kényszerítve, a feszültség tapintható és
fullasztó a kiszolgáltatottság érzése. Tényleg felfogjuk, milyen rettegni a
tökéletes gyilkológéptől, aki minden sarkon leshet rád. A készítők szerencsére
érezték, hogy az ember idegei ezt huzamosabb ideig nem bírják, így a
cselekményt változatosabbá tették több elemmel is. Akadnak olyan periódusok,
amikor az űrben mászkálhatunk, de az Alien után már az is megváltás, ha
emberek, vagy szintetikusok ellen kell harcolni, őket legalább meg lehet ölni.
Szintén piros pont jár a filmes utalásokért, amikor pedig Marlow bőrébe bújva
kutatjuk az ismeretlent, az külön élményszámba megy.
Hack-nyit-ránt-kipufog
Az előrejutás érdekében
rengeteget kell majd ügyködni különböző dolgokkal. Ajtókat feltörni,
generátorokat újraindítani, kapcsolókat nyomkodni, karokat húzogatni. Ez
kezdetben működik, de egy idő után piszok idegesítővé válik. Írok egy példát.
Megyek az ajtó felé, nyomomban az Alien. Az ajtó nyitva van, de amikor épp
kinyílna, lekapcsol az áram, én pedig mehetek vissza a pályarész elejére
újraindítani a generátort. Ez pedig egy szörnnyel a seggedben félóránként
ismétlődve roppant idegőrlő. Ezzel pedig meg is érkeztünk a játék legnagyobb
hibájához. Az Alien: Isolation túl hosszú! Nagyjából 10 órát vesz igénybe a
végigjátszás, de ez egy ilyen stílusú játéknál nagyon sok. Hiába vannak
változatos részek, hiába kapunk szusszanásnyi szüneteket, a végére átmegy egy
rage-game szintű agymenésbe az egész. A játékosnak elege van, hogy kettesével
rontanak rá az arctámadók és az Alienek, ha pedig nincs kéznél lángszóró, akkor
pápá, kezdheted az utolsó checkpointtól. Nem egyszer besokalltam és hagytam a
francba az egészet. Bosszantó, hogy a készítőknek nem esett le, hogy ez így a
végére már egyáltalán nem lesz feszült, csak túl akarunk lenni rajta, mert
idegesítő!
Dögölj már meg rohadék!
Szintén nem épp a leglogikusabb
dolog, hogy az Alien elpusztíthatatlan. Illetve ezzel semmi gond nincs, de
akkor a játék ne adjon bombákat, lőfegyvereket és lángszórót a kezünkbe!
Nyilván a szörny fél a tűztől, így ha megpörköljük, akkor elfut. Ennyi előnyünk
van. De volt rá példa, hogy pofán lőttem shotgun barátommal és magasról tett
rá. Nekem rohant és megölt. Mi ez már? Igenis legyen eredménye, ha már egyszer
ennyit szop a játékos ezekkel a dolgokkal! Ha pedig lángszóróval 10 másodpercen
keresztül kaszálom, akkor ne fusson, hanem égjen el, úgyis van még lény ezen az
űrállomáson.
Summa
Rengeteg jó dolog, ötlet és
változatos elem van az Alien: Isolationben. A grafika korrekt, a célnak
tökéletesen megfelel, de egy résznél sem fogjuk eldobni a hajunkat, hogy ez
mennyire gyönyörű. A feszültség kezdetben brutálisan erős atmoszférát ad a
játéknak. Félni nem a ránk törő jumpscare-ektől fogunk, hanem attól a ténytől,
hogy soha nem vagyunk biztonságban! Egy túlélőhorror pedig erről szól. Csak az a
kár, hogy a készítők túlságosan sokat akartak markolni, ez pedig csúnyán a
visszájára fordult. Bőven elég lett volna 5-6 órányi játékmenet, hogy végig a
kezdeti nyomasztás uralja a programot. Nagyon sajnálom, mert új klasszikus
születhetett volna, így azonban csak egy korrekt tisztelgés az Alien előtt, ami
egy idő után már csak a monoton és idegesítő menekülésről szól.
Összegzés:
Grafika: 10/7
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/6,5
Végítélet: 71%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése