Kavarás
Adam Sandler és Drew Barrymore a
Nászok ásza és 50 első randi után ismét közösen romantikáznak. Sandler az
elmúlt néhány évben a nézhetetlen Jack és Jillel, a középszerű Apa éggel és a
szánalmas Nagyfiúk 2-vel sokkolta a népet, Barrymore szerencsére ezeknél rendre
jobban választott (Mindenki megvan, Hétmérföldes szerelem). Karrier
reneszánszra persze ezúttal sem lehetett számítani, de talán végre ismét
szórakozhatunk egy Sandler filmen?
Jim és Lauren egy vakrandin
ismerkednek meg, és egyből nyilvánvalóvá válik, hogy nem egymáshoz valók.
Jegelik is a találkozásokat, mígnem egy közös ismerősük révén egy afrikai
nyaraláson találják magukat. A dolog pikantériáját az adja, hogy mindketten
egyedül nevelik a gyerekeiket: Jim három lányával, Lauren pedig a két fiával
érkezik. A rögtönzött család kénytelen együttműködni, ha már így egymásra
találtak.
Nem fogok kertelni, a Kavarás nem
újít műfajt, nem tartalmaz semmi átlagtól elütőt és meg sem próbálja kerülni a
sémákat. Igazi hollywoodi limonádéval állunk szemben aminek semmi célja a
kötelező körök betartásán és a bugyuta szórakoztatáson kívül. Az első perctől
nyilvánvaló, hogy a két végtelenül eltérő jellemű főszereplő odáig lesz
egymásért. Ez természetes, de a kivitelezésben semmi kreativitás nincs, hacsak
nem az egymás gyerekeinek nevelését szánták annak. Apropó gyerekek. Jim lányai
úgy öltöznek mint a fiúk, az egyikük keményen sportol, a másik a halott
anyjával beszélget, a harmadik pedig csak cuki. Lauren egyik fia éppen serdül
és a saját (no meg a lányok) testével ismerkedik, a kisebb srác
hiperaktív és jól akar baseballozni. Tudjuk, hogy a csúnya lányból bombanő
lesz, tudjuk, hogy a tehetségtelen srác (egy undorítóan giccses jelentben) a
meccs hősévé válik, ezek elkerülhetetlen sablonok, holott a könyökünkön jönnek
már ki. A cselekmény hasonló mederben jár, könnyen kikövetkeztethető mikor és
milyen problémába ütköznek a szereplők és persze a „véletlen” találkozások sem
épp meglepetésszerűek.
Ezek alapján azt gondolhatja az
ember, hogy a Kavarás nézhetetlen hulladék, de szerencsére a helyzet ennyire nem drasztikus. A
fő tényező, ami megmenti, nem más, mint a helyszín, azaz Afrika. A másfajta
környezet nagyon kellemes, nyári hangulattal ruházza fel a képsorokat, emiatt
pedig jó érzés nézni a filmet, hiába láttunk már millió hasonlót. A másik húzó
érv, a mellékszereplők, gondolok itt Terry Crews-ra vagy épp Shaq-re. A
poénokat, főként ez előbbi szolgáltatja, ha már Sandlerék képtelenek
megnevettetni.
Színészi fronton mindenki hozza
az átlagos szintet, nem látunk senkitől sem kirívóan rossz, de jó játékot sem.
Egy szó, mint száz, a Kavarás
tipikus szezonális termék, ami a forró nyári délutánokra és estékre ideális
családi kikapcsolódást nyújthat. Képes szórakoztató lenni, helyenként vicces és
hangulatos, csak éppen túl átlagos. A cselekmény sablonos, a történet lerágott
csont, a karakterek felszínesek. Egyszer azért meg lehet nézni, de két nap
múlva úgyis elfelejtjük. Bár Sandler legutóbbi filmjeihez képest ez is remek
teljesítmény!
Összegzés:
Színészek: 10/5
Zene: 10/5,5
Kategórián belül: 10/4,5
Végítélet: 50%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése