Joe
David Gordon Green az elmúlt
néhány évben középszerű vígjátékokat készített, hogy aztán szépen lassan
visszataláljon a helyes útra. A Joe-t leginkább a Mudhoz tudnám hasonlítani,
hiszen több téren is vannak közös pontok a két filmben. Többek közt mindkettőnek Tye Sheridan
a főszereplője és mindkettőben egy volt elítélt a központi karakter.
Joe favágóként (vagy valami
olyasmi) dolgozik, többször meggyűlt a baja a törvénnyel, a rendőrök pedig
szeretik szívatni a múltbeli sérelmek miatt. Ennek ellenére Joe igyekszik jó
ember lenni, kerüli a konfliktusokat, de akad olyan alkalom, amikor képtelen
türtőztetni magát. A 15 éves Gary mélyszegénységben él. Anyja semmit nem
csinál, apja alkoholista, egy emberi roncs, aki egyfolytában terrorizálja a
családot. Kettejük sorsa akkor fonódik össze, amikor a fiú munkát kér Joe-tól.
A férfi ad is neki és szépen lassan barátság szövődik köztük.
A cselekmény nagyját és a
végkifejletet szerintem a rövid tartalmat olvasva ki tudja következtetni egy
kicsikét is tapasztaltabb filmnéző. Tudjuk mi fog történni, a Joe ereje nem is
abban rejlik, hogy a történet elképesztő csavarokat rejt. Green művének erejét
leginkább a cím foglalja össze. Joe karaktere nem tökéletes. Jó ember, de
elkövet olyan dolgokat, amiket nem szeretne. Nagy szíve van, segít ahol tud, és
becsületes. Persze iszik, néha agresszív és bordélyba jár, de nem játssza meg
magát, ilyen módon tiszta emberből pedig kevés van. Gary több dologban hasonlít
Joe-ra, talán ezért is alakul ki kettejük közt egy kapocs. Kettejük viszonyát,
illetve az egész film lényegét pedig remekül fogja össze a filmvégi fa
szimbólum, ami végigkíséri az egész cselekményt. Ki kell még emelnem Gary apját
Wade-et, aki egy utolsó, undorító féreg, a saját gyerekét is képes eladni némi készpénzért. Egyértelműen az ő jeleneti hordják magukkal a legnagyobb érzelmi
töltetet, ez az érzelem viszont a legtöbbször nem más, mint a düh.
A Joe cselekménye szépen
felépítve halad a kikövezett úton. Nem szalad szélsebesen, de nem is altat, úgy
és akkor hozza az izgalmakat és a drámát, amikor kell. Karakterközpontú
alkotásról van szó, így a főszereplőkön, azon belül is Joe és Gary kapcsolatán
van a hangsúly. Persze többször váltunk két külön szálra, de végén újra
összeállnak eggyé. Meglepődtem, de a Joe-nak kifejezetten erős jeleneti is
vannak. Ráadásul nem is kevés. Gondolok itt a címszereplő hosszú monológjára,
Gary keménykedésére a hídon, vagy Wade brutális tetteire. A végére aztán
megtörténik az elkerülhetetlen, mi pedig feloldozást nyerünk Gary-vel
egyetemben, a maga keserédes módján.
Nicolas Cage a Kick-Asst
leszámítva 2005 óta nem játszott olyan filmben, ami kicsit is kiemelkedne az
átlagból. Most végre megtört a jég és ismét szuper alakítást láthattunk tőle.
Tye Sheridan szintén kiváló, de érdekel, vajon megy-e neki más karakter is,
mert lényegében a Mudban is ezt hozta. Ezzel persze nem akarom elvenni az
érdemeit. Gary Poulter élete első és utolsó szerepében (azóta sajnos meghalt)
tündököl, kétségtelenül jól áll neki.
A Joe egy igazi emberi történet
egy szerethető és hihető főhőssel, akivel mi is szívesen barátkoznánk vagy
legurítanánk egy üveg sört. Green műve persze nem csak ettől különleges, hanem
a lepukkadt texasi hangulattól is, ami minden egyes képkockájából árad.
Szabályosan érezzük a dohos fa és a sörrel keveredő füst szagát. Magával
ragadó érzelmes, kemény és őszinte film. Igényes szórakozásra vágyók előnyben!
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/7,5
Kategórián belül: 10/8
Végítélet: 78%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése