Adéle élete - 1-2. fejezet
Sokan nem szeretik a realista,
életszagú filmeket. Pedig piszkosul jó dolgok szoktak születni abból, ha valaki
képes a realitás talaján maradni. Ezek a filmek mutatják be legjobban az emberi
viselkedést, változást, összetartást, gyarlóságot. Abdellatif Kechiche rendező
pedig nem pepecselt, hanem egy három órás opuszban mesél nekünk a címszereplő
lányról!
A történet sok-sok évet felölel,
ahogy a cím is mutatja, fel lehet osztani fejezetekre, én azonban kettő helyett
inkább háromra szelném a sztorit. Az elsőben Adéle középiskolás éveit követjük
nyomon, valamint az ismerkedését a saját nem identitásával és Emmával. A
második kettejük együttélésére fókuszál, míg a záró szegmens a konfliktusokról,
az elválásról szól. Mindháromnak megvan az erőssége és gyengesége egyaránt,
Kechiche nem mindig a legaprólékosabb, de mindig annyit mutat egy-egy
életszakaszból, amennyit kell!
Az Adéle élete több fronton is
elűzheti a kommersz nézőket. Az első tényező a film hossza, ami egy perc híján
három óra. Azt kár lenne tagadni, hogy olykor leül a tempó, de képtelen voltam
nem rá figyelni, Adéle története magával ragad, és csak néznénk és néznénk
tovább. A másik fő ok a leszbikus szál. Nos igen, a film nem szemérmeskedik és
mindent megmutat, nincsenek rövid tiszteletkörök, a testiség fontos szerepet
kap a történetben. Ez azonban nem egy olyan dolog, ami felháborítja az embert,
vagy megbotránkoztat. Nyilván a prűdök képtelenek lesznek végignézni, pedig a
szex mindnyájunk életének része, a szerelemnek pedig nincs neme! Nem azon van a
hangsúly, hogy ők most itt leszbikusok, hanem azon, hogy szeretik egymást. Ez a
film nem a melegek elfogadása mellet kampányol, egyszerűen csak egy önmagát
kereső fiatal lány történetét meséli el, aki történetesen biszexuális.
Kechiche hatalmas teret enged a
már említett realitásnak, ez pedig nem csak a szexjelenetekben nyilvánul meg.
Szinte minden snitt hihetetlenül spontán és autentikus. Ennek fő oka, hogy
Kechiche valós helyszíneken forgatott és rengeteg civil is bekerült a filmbe.
Ez az egyszerű, de zseniális ötlet pedig annyira természetessé varázsolja az
összképet, hogy el is felejtjük, hogy tulajdonképpen filmet nézünk. Minden
annyira odavalónak hat, hogy a néző is a történet részese lesz. Ehhez persze
kell egy olyan kitűnő karakter, mint Adéle. Imádnivaló ez a lány, közel sem
tökéletes, de borzasztóan szerethető és átélhetők az érzelmei. Ha örül, vele
együtt mosolygunk, ha szomorú, legszívesebben odamennénk hozzá és megölelnénk. A
befejezés egy kicsit szívszorító lett, tetszett, de tovább akartam követni ezt
a lányt, tudni akartam mi lesz vele ezek után!
Adèle Exarchopoulos szemtelenül
fiatal és tehetséges. Minden jelenetben benne van, a kamera belemászik az
arcába, de ő nem vall kudarcot, sőt csodálatos alakítást nyújt. Léa Seydoux
méltó partner, sosem volt még ennyire felszabadult a vásznon, le a kalappal
előtte!
Kechiche alkotása nem tökéletes,
egy-egy szegmensből hiányoltam bizonyos dolgokat, egyes szereplőknek nagyobb
teret engedtem volna, de az tény, hogy ez Adéle-ről szól! A realizmus, a végtelen
természetesség és a változatos érzelmek azonban megfogják az embert és
berántják a fiatal lány univerzumába. Fiktív karakter iránt pedig ekkora
empátiát, már nagyon régóta nem éreztem. Adéle egy olyan lány, aki bizony
nyomot hagy az életünkben!
Összegzés:
Színészek: 10/9
Zene:10/7,5
Kategórián belül: 10/8,5
Végítélet: 82%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése