Szupercella
A két nagy öreget, Stallonét és
Schwarzeneggert mindig jó látni egy filmben. Az újonc akciósztárok úgysem
fognak olyan színvonalon mozogni, mint ők ketten, hisz az akciófilmek fénykora
elmúlt, illetve átalakult. Egy kis nosztalgia azonban mindig jól esik!
Ray-nek az a szakmája, hogy
börtönökből szökik meg. Egy biztonságtechnikai cégnek dolgozik, és ezzel hívja
fel a figyelmet az intézmények gyengeségeire. Legújabb megbízatása balul sül el
és csapdába csalják. Egy szökésbiztos börtönben találja magát, de a titokzatos
Rottmayer személyében segítője akad. Együtt tervezik a szökést.
A Szupercellától nem kell semmit
várni. Hiába akarja magát okosnak beállítani, nem az! Sokkal inkább ötletes és
kreatív, mindazonáltal Ray akciói tele vannak logikai buktatókkal, de a
komplett cselekmény is rendre belefut egy-egy illogikus szituációba. Tipikus
B-filmmel van dolgunk, ami annak ellenére, hogy sok helyen sántít, marhára
szórakoztató. Szinte végig tökéletes iramot diktál, a műfaj sablonjai a kínos
mivoltuk ellenére is működnek. Nem ússzuk meg ütős egysorosok nélkül (bumm), de
karaktereink is egyszerűek akár a faék. Mégis tökéletesen leköti az embert,
nincsenek világmegváltó céljai, egyszerűen csak szórakoztatni akar, ami sikerül
is neki.
Színészeink hozzák a kötelezőt,
Sly és Arnold kettőse szuper, főleg az osztrák tölgy húzza fel a színvonalat. A
gépágyús jelenete pedig annyira a 80-as éveket idézi, hogy az valami
csodálatos!
Az akciófilmek szerelmesei, vagy
akik csak egy kis lazításra vágynak tegyenek egy próbát a Szupercellával. Az
elvárásokat tessék nullára redukálni, az agyat kikapcsolni és átadni magunkat a
modern köntösbe csomagolt nosztalgiának. Mert bizony ez a két kigyúrt nagypapi
nem felejtette el, miként kell seggeket szétrúgni!
Összegzés:
Színészek: 10/6,5
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/6,5
Végítélet: 66%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése