Mocsok
Vannak zavarba ejtő, hullámzó,
beteg, romlott, beszívott alkotások a filmpiacon. A Mocsok pedig nem ezen
tényezők közül az egyik, hanem mind egyszerre! Egy igazi rapszodikus agymenés,
ami után jó sokáig fogalmunk se lesz, hogy ez mi a jó fene volt! Pedig az épp
elég figyelmeztető jel, hogy Irvine Welsh (Trainspotting) regénye alapján
készült moziról van szó!
Bruce skót rendőr. Épp egy
előléptetésre hajt, és nagyon szeretné megkapni, mert akkor a feleségével új
szexuális játékokat próbálhatna ki. A promóció azonban egyenlőre várat magára,
ugyanis Bruce-nak riválisai vannak az őrsön belül. Persze az is eléggé
hátráltató tényező, hogy hősünk nem éppen szent. Drogozik, alkoholista,
bordélyokba jár és mindenkit ott döf hátba, ahol tud.
Bruce mégis megtesz mindent, hogy
előléptessék, ráadásul a dolgok kezdetben rendben is vannak. Tudjuk, hogy egy
szar alak, de jó rendőr, mindemellett olyan alantas eszközök bevetésétől sem
riad vissza, amiktől más igen. Ahogy halad előre a cselekmény, úgy körvonalazódik
az igazi konfliktus. Rájövünk, hogy itt közel sem csak egy előléptetésről
szólnak a dolgok. Előkerül egy gyermekkori trauma, családi viszályok, függőségi
problémák és a depresszió. Bruce élete lassan kicsúszik a kezei közül,
hallucinációk gyötrik, egyre betegebb dolgokat csinál és nem képes semmi
önkontrollra. Csak tengődik, semmi nem érdekli, éli a napokat egymás után. Mi
pedig sejtjük mi áll a háttérben, illetve mik azok a tényezők, amik okán ez az
egykoron jó rendőr egy naplopó drogossá züllött.
A cselekmény pedig kiváló ütemben
adagolja a változásokat. A film első felét végig röhögjük, bár poénokkal szinte
végig találkozunk, aztán egyszer csak elindulunk a lejtőn. Elhatalmasodik a
káosz, a valóság és a képzelet összefolyik. Olyannyira, hogy a Bruce-ra törő
hallucinációktól nem egyszer fogunk frászt kapni, annyira hirtelen és
váratlanul jönnek! A Trainspotting-hatás nagyon átjön, mégis teljesen más a két
film. A Mocskot nem fogják annyian szeretni, holott megkockáztatom jobban
szemlélteti az emberi lélek sötétebb bugyrait, mint a fent említett remekmű. A
néző olyan mentális tortúrának van kitéve, hogy lassan nem érzi magát különbnek
a főszereplőnél. Egyszer dőlünk a röhögéstől, a másik pillanatban
összecsináljuk magunkat egy ránk törő látomástól, az ezt követőben pedig egy
teljesen oda nem illő snitt pörög a szemeink előtt. Nehezen befogadható
látnivaló, de elképesztően intenzív és magával ragadó élményt nyújt! A zárás
kikövetkeztethető, mégis különleges, pláne, hogy csavarintottak egyet a végén.
Hirtelen vágják el, mégis tökéletes ütemben!
James McAvoy brutálisan játszik! Mindent kiad
magából, őrületet, dühöt, könnyeket, humort. Le a kalappal! Akiket még
okvetlenül ki kell emelnem, az Jamie Bell, mint a feltörekvő drogos fiatal
zsaru és Eddie Marshan, Bruce legjobb barátjaként. Hihetetlenül feldobják a
filmet ők ketten!
Biztos vagyok benne, hogy
sokaknál ki fogja csapni a biztosítékot a Mocsok egy-egy jelenete, de ez
összességében is elmondható a filmről. Én személy szerint valamivel könnyedebb
felhangra számítottam, holott tudtam, hogy a cselekmény Bruce mentális
leépüléséről szól. Mégis meglepett, hogy mennyire bizarr dráma kerekedett
belőle, de egyáltalán nem bánom. Furcsa film a Mocsok, de igazi ínyencfalat,
amit minden valamirevaló filmfanatikusnak látnia kell! Hisz nem minden nap esik
szét egy ember ennyire autentikusan!
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/8
Végítélet: 80%
Az utolsó mondatod teljesen kínai :)
VálaszTörlésAmúgy mitől furcsa film, te nagyokos? :)
Attól amik és ahogy a cselekményben történnek, te kisokos.
Törlés