2014. január 28., kedd

Mocsok (Filth) kritika



Mocsok



Vannak zavarba ejtő, hullámzó, beteg, romlott, beszívott alkotások a filmpiacon. A Mocsok pedig nem ezen tényezők közül az egyik, hanem mind egyszerre! Egy igazi rapszodikus agymenés, ami után jó sokáig fogalmunk se lesz, hogy ez mi a jó fene volt! Pedig az épp elég figyelmeztető jel, hogy Irvine Welsh (Trainspotting) regénye alapján készült moziról van szó!


Bruce skót rendőr. Épp egy előléptetésre hajt, és nagyon szeretné megkapni, mert akkor a feleségével új szexuális játékokat próbálhatna ki. A promóció azonban egyenlőre várat magára, ugyanis Bruce-nak riválisai vannak az őrsön belül. Persze az is eléggé hátráltató tényező, hogy hősünk nem éppen szent. Drogozik, alkoholista, bordélyokba jár és mindenkit ott döf hátba, ahol tud. 


Bruce mégis megtesz mindent, hogy előléptessék, ráadásul a dolgok kezdetben rendben is vannak. Tudjuk, hogy egy szar alak, de jó rendőr, mindemellett olyan alantas eszközök bevetésétől sem riad vissza, amiktől más igen. Ahogy halad előre a cselekmény, úgy körvonalazódik az igazi konfliktus. Rájövünk, hogy itt közel sem csak egy előléptetésről szólnak a dolgok. Előkerül egy gyermekkori trauma, családi viszályok, függőségi problémák és a depresszió. Bruce élete lassan kicsúszik a kezei közül, hallucinációk gyötrik, egyre betegebb dolgokat csinál és nem képes semmi önkontrollra. Csak tengődik, semmi nem érdekli, éli a napokat egymás után. Mi pedig sejtjük mi áll a háttérben, illetve mik azok a tényezők, amik okán ez az egykoron jó rendőr egy naplopó drogossá züllött. 

A cselekmény pedig kiváló ütemben adagolja a változásokat. A film első felét végig röhögjük, bár poénokkal szinte végig találkozunk, aztán egyszer csak elindulunk a lejtőn. Elhatalmasodik a káosz, a valóság és a képzelet összefolyik. Olyannyira, hogy a Bruce-ra törő hallucinációktól nem egyszer fogunk frászt kapni, annyira hirtelen és váratlanul jönnek! A Trainspotting-hatás nagyon átjön, mégis teljesen más a két film. A Mocskot nem fogják annyian szeretni, holott megkockáztatom jobban szemlélteti az emberi lélek sötétebb bugyrait, mint a fent említett remekmű. A néző olyan mentális tortúrának van kitéve, hogy lassan nem érzi magát különbnek a főszereplőnél. Egyszer dőlünk a röhögéstől, a másik pillanatban összecsináljuk magunkat egy ránk törő látomástól, az ezt követőben pedig egy teljesen oda nem illő snitt pörög a szemeink előtt. Nehezen befogadható látnivaló, de elképesztően intenzív és magával ragadó élményt nyújt! A zárás kikövetkeztethető, mégis különleges, pláne, hogy csavarintottak egyet a végén. Hirtelen vágják el, mégis tökéletes ütemben!


James McAvoy brutálisan játszik! Mindent kiad magából, őrületet, dühöt, könnyeket, humort. Le a kalappal! Akiket még okvetlenül ki kell emelnem, az Jamie Bell, mint a feltörekvő drogos fiatal zsaru és Eddie Marshan, Bruce legjobb barátjaként. Hihetetlenül feldobják a filmet ők ketten!


Biztos vagyok benne, hogy sokaknál ki fogja csapni a biztosítékot a Mocsok egy-egy jelenete, de ez összességében is elmondható a filmről. Én személy szerint valamivel könnyedebb felhangra számítottam, holott tudtam, hogy a cselekmény Bruce mentális leépüléséről szól. Mégis meglepett, hogy mennyire bizarr dráma kerekedett belőle, de egyáltalán nem bánom. Furcsa film a Mocsok, de igazi ínyencfalat, amit minden valamirevaló filmfanatikusnak látnia kell! Hisz nem minden nap esik szét egy ember ennyire autentikusan!

Összegzés:

Színészek: 10/8
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 80%

2 megjegyzés:

  1. Az utolsó mondatod teljesen kínai :)
    Amúgy mitől furcsa film, te nagyokos? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Attól amik és ahogy a cselekményben történnek, te kisokos.

      Törlés