Banks úr megmentése
Mai filmünk egy kihagyott ziccer.
Illetve mégsem, ugyanis működik ez a kissé giccses elszakadás-történet, de az
nagyon messziről lerí róla, hogy hiába igaz történetről van szó, a valóságtól a
látottak nagyon messze állnak.
P. L. Travers minden idők egyik
legsikeresebb regényének, a Mary Poppinsnak a szerzője. Walt Disney pedig
szeretné megfilmesíteni a könyvet, Travers azonban nem vevő a cukormázas
stílusra, szerinte Poppins története nem gyermekmese. Húsz évig megy kettejük
közt a csatározás, mígnem Traversnek anyagi gondjai miatt rá kell szánnia magát
a szerződés aláírására. Feltételei azonban így is vannak!
A Banks úr megmentése olyan
alapanyagból dolgozik, amit rengeteg módon vászonra lehetett volna vinni. John
Lee Hancock rendező a könnyed, kedves és szerethető drámát választotta, ami nem
feltétlenül rossz döntés, de életrajzi szempontból nagyon sokat ferdít, illetve
olyan árnyoldalakat bagatellizál el, amik a valóságban igenis mérvadóak voltak.
A cselekmény két fő szálon zajlik, az első a Travers és Disney közt zajló
csatározásról szól, a másik az írónő gyermekkori éveit mutatja be. Azt, amiből
rájövünk, hogy kicsoda is igazából Mr. Banks, miért van rá szükség, illetve
miért kell megmenteni? Ez egy igen érzelmes és erős szál, hisz mindenkinek
megvan a maga Banks ura, valamint segít megértetni a nézővel, hogy miért is
ilyen házsártos és konok nő Travers. Aztán jön nagyon vastagon a DE!
Ha Hancock nem csak szépelegni
akarna, hanem igazi karakterdrámát bemutatni, rengeteg dologba
belemehettünk volna. Példának okáért Travers biszexualitásába, abba, hogy közel
sem szerette egyik dalt sem, sőt magát a filmet is utálta, hiába nyert 5 Oscart
és lett óriási siker. Aztán itt van maga Disney, aki köztudottan láncdohányos
(ebbe is halt bele) és antiszemita volt, mindemellett, nem beszélgetett el
kedélyesen az írónővel, vagy ha igen, azt szimplán egy manipulatív lépésnek
szánta, hogy Travers aláírja a nyamvadt szerződést. Egy szó mint száz, itt
tényleg kőkemény csaták folytak minden idők egyik legnépszerűbb könyvének
megfilmesítési jogaiért. Az már más kérdés, hogy a film kissé álszent módon ezt
nemes egyszerűséggel inkább mókás köntösbe bújtatta. Mégsem tudok rá haragudni,
hisz Travers hiába kiállhatatlan, teljes mértékben igaza van, ráadásul az a
kevés poén, amit a film felvonultat, egytől-egyig az ő nevéhez fűződik. A zárás
aztán szépen átmegy egy igazi Disney giccsparádéba, mintha maga Spielberg és a Stúdiófőnök szerelemgyereke készítette volna.
Emma Thompsont nem szeretem. Egyszerűen
csak nem szimpatikus. A Banks úr megmentését azonban ő húzza ki a csávából. Egy
hatalmas vicc, hogy nem jelölték érte Oscarra, pazar alakítást nyújt. Tom Hanks
rutinból hozza Disney karakterét, Phillips kapitányként sokkal jobb volt tavaly.
Félreértés ne essék, tetszett a
Banks úr megmentése, mert egy könnyed, mégis érzelmes és valós emberi drámát
mesél el. Itt-ott mosolyogni is lehet, Travers karaktere pedig úgy parádés,
ahogy van. Mégis a túlságosan szépelgő, giccses és mézes-mázos összkép elnyomja
az igazi konfliktust és túl hollywoodivá teszi a filmet. Pedig ebben az
alapanyagban egy teljesen más mozi képe is megszülethetett volna. Arra pedig kíváncsi
lettem volna, hogy tetszene az igazi Traversnek!
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/7,5
Kategórián belül: 10/7
Végítélet: 71%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése