A komornyik
Rövid időn belül ez a harmadik
feketékről szóló mozi, aminek a lényege az egyenjogúság és a tolerancia. A
Fruitvale Station kissé manipulatív volt, ellenben brutálisan gyomorszájon
vágta az embert, ami nekem különösen kedvemre volt. A 12 év rabszolgaság,
szintén kőkemény alkotás, ami elképesztő részletességgel mesélt az 1800-as évek
Amerikájáról, mindemellett emlékezetes karakterekkel és alakításokkal is kitűnt
az átlagból. Végül itt a Komornyik, ami mindhárom közül a legtöményebb, de
egyértelműen a leggyengébb film.
Cecil Gaines az 1920-as években
született, gyapotföldeken dolgozott, majd inasként szolgált. Családot
alapított, majd egyre jobb és jobb helyekre került, mígnem állást kapott a Fehér
Házban. Az Eisenhower érától kezdve szolgált a Reagan éráig bezárólag minden
elnököt és minden vágya az volt, hogy tisztességesen eltarthassa a családját.
Legnagyobb fia, Louis azonban más eszméket követett és tenni akarrt a feketék
elnyomása ellen.
Említettem, hogy A komornyik
tömény film. Ezt úgy értem, hogy Lee Daniels műve egy kvázi két órás
történelemóra. Amerika minden egyes feketékkel történt atrocitása fellelhető a
képsoraiban, minden egyes elnöki beszéd és ismertebb változás a rendszerben. Ez
mind szép és jó, de sok! Ezen felül egy idő után repetitívvé válik és nem vált
ki olyan érzelmeket, mint amilyeneket kellene. Természetesen átérezzük egy nép
harcát, kitartását, és küzdését egy olyan világ felé, ahol a demokrácia nem
csak álom, de láttunk a témában ennél jobb próbálkozásokat is.
Azon kaptam magam,
hogy sokkal jobban érdekel a Cecil és Louis közt dúló ellentét, mint az ország
problémája. A családi dráma sokkal erősebb, addiktívabb és magával ragadóbb
annál, mint amiket a történelemkönyvekből úgyis tudunk már. Itt válaszút elé
áll a néző is, nem pedig ránk erőltetik, azt a tézist, hogy „igen, a feketék
tényleg sokat szenvedtek”. Ennek ellenére a film működik, de sokkal inkább
oktató jelleggel, mintsem ténylegesen, mozivásznon. A végére aztán jön, akinek
jönnie kell, azaz Obama. Ez egyfelől elkerülhetetlen volt és muszáj volt
elsütni ahhoz, hogy lássuk mekkora utat járt be Amerika néhány évtized alatt.
Ugyanakkor e nélkül is tökéletesen működő epilógust lehetett volna készíteni,
mindenki tökéletesen tudja, hogy Amerikának színes bőrű elnöke van. Min
változtat ez? Valóban hatalmas előrelépés, de megállította a rasszizmust, a
gyűlölködést? Francokat! Ez egy létező dolog volt, most is az és lesz, amíg
világ, a világ. Mert az ember ilyen! Nemcsak a fehérek, minden rassz a saját
„színét” preferálja, tolerancia ide vagy oda. Ezért kezd unalmassá válni A
komornyik témája és ezért nem üt akkorát, mint mondjuk néhány éve ütött volna.
Forest Whitaker kiváló alakítást
nyújt, feltételezem Oscarra is jelölik érte. Oprah Winfrey ritkán színészkedik,
de akkor odateszi magát, ez ebben az esetben sem volt másként. Aztán itt van
fél Hollywood amerikai elnökként: Robin Williams, Liev Schreiber, John Cusack,
Alan Rickman és James Marsden. Apró, de fontos szerepek ezek a filmben!
Félreértés ne essék, A komornyik
jó film! Igényesen kidolgozott, aprólékos és hatásos, egyszerűen csak túl sok
és nincs benne semmi újszerű. Több családi drámát és kevesebb történelmet
kellett volna használni és akkor talán egy új klasszikust emlegethetnénk a
műfajban, de így megmarad egy tisztességes iparosmunkának, ami majd kap néhány
Oscar jelölést a témája miatt.
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/6,5
Kategórián belül: 10/7
Végítélet: 70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése