2013. október 12., szombat

Fogságban (Prisoners) kritika



Fogságban



A klasszikus krimik piaca eléggé szűk esztendőket él. Noha akadnak remek próbálkozások, azért azt kár lenne tagadni, hogy a fénykorukat a 90-es években élték. A Fogságban megpróbálja visszahozni ezt a hangulatot, megjegyzem sikerrel. Az eredeti Tetovált lány és a Zodiákus óta nem láttunk ilyen jó krimit!


Keller Dover átlagos családos ember, van egy fia egy kislánya és szerető felesége. A hálaadást egy barátjuknál töltik, akiknek szintén van egy csemetéjük. A két lány kimegy játszani, ám feltűnően sokáig nem kerülnek elő. Mindenki őket keresi, de eredmény nincs. A lányok eltűntek, ideje bevonni a rendőrséget is. 


Bevallom őszintén az első kedvcsinálók után semmiféle reményt nem tápláltam az irányba, hogy ez egy jó krimi lesz. Hogy miért? Mert az előzetes rengeteg dolgot elsütött. Eltűnnek a lányok, a rozzant lakókocsis elkövetőt megtalálják, de bizonyítékok hiányában elengedik. Ekkor az apa saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást. Tele van a padlás az efféle mozikkal (illetve tele volt), úgysem tud semmi extrát felmutatni a film! Természetesen hatalmasat tévedtem! Az tény, hogy a forgatókönyv nem túl eredeti, nyúl a Nyomtalanulból, a 7 days-ből és a Heavy Rain-ből (ez egy játék) is. A fent említett eszmefuttatás, azonban kvázi az első 45 percet öleli fel, a Fogságban pedig 153 perces! Igen, hosszú moziról van szó, de ez ne ijesszen el senkit, a minőség garantált, akárcsak a feszültség és zseniálisan komor hangulat. Én speciel egy percre sem untam.

Több részletet nem árulok el a sztoriból, de megnyugtatok mindenkit, hogy remekül csűrik-csavarják a történetet, mindig van valami olyan apró mozzanat, aminek segítségével fenntartható a figyelem és odaszögezi a nézőt a vászonra. Karaktereink nem túl árnyaltak, nincsenek részletes jellemábrázolások, mindenkiről annyit tudunk meg, amennyit kell. Keller óvatos, szigorú, de szerető apa, remekül érezni rajta, hogy mindent megtenne azért, hogy újra lássa a lányát. A másik legfontosabb szereplő Loki nyomozó, aki nagyon is hasonlít Kellerre. Ő is elhivatott, kemény és a jó ügy érdekében mindenre képes. Kettejük kapcsolata, egy nagyon erős pontja a filmnek, ahogy csatáznak egymással a közös célért, mégis más módszerrel. A Fogságbant az emeli az átlagból, hogy több fronton és képes mást, érdekesebbet, jobbat adni. Egyfelől elgondolkodtatja a nézőt, morális, etikai téren egyaránt, nem fél szimbólumokat használni, ezen felül olyan zord színvilága van, hogy már az ez által kreált atmoszféra földbe döngöl. 


Hugh Jackman bár remekel, azért én nem mondanám, hogy élete alakítását nyújtja. Dugig van a film érzelmes jelenetekkel, ezáltal van lehetősége kibontakozni, ő pedig ezt kis is használja. Szép munka, de felesleges Oscart emlegetni. Jake Gyllenhaal méltó partner, nekem speciel ő volt a kedvencem, uralta a vásznat, amikor rajta volt. Paul Dano játékát érdemes még kiemelni, sajnos keveset szerepel, de kétségtelenül briliáns, amit művel a srác.

A Fogságbant felesleges nagyobb piedesztálra emelni a kelleténél. Nem váltja meg a világot, akad benne néhány logikátlan dolog és a két és fél óra sem túl nézőbarát (de ez tényleg ne szegje kedvét senkinek). Mégis egy bitang erős krimit láthat, aki megnézi. Egy olyan krimit, ami nem fél erőszakos lenni, ami képes nyomasztani és borzasztóan zord hangulattal operál. Érdekes, fordulatos, kemény és határozott. Olyannyira, hogy minket sem fog elereszteni egy darabig!


Összegzés:

Színészek: 10/8
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 80%     

2 megjegyzés:

  1. Sajnos kb a film felétől nyilvánvaló volt, hogy ki a hunyó, de még így is sikerült jól lezárni a sztorit, úgyhogy nem panaszkodom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán még hamarabb is, de nagyon össze van rakva, úgyhogy annyira nem szembetűnő. Mondjuk én alapból kajálom az efféle krimiket.

      Törlés