Remember My Name – Breaking Bad összegzés
Majd egy hete ért véget minden idők
egyik legjobb sorozata. Rengetegen ajánlották, én mégis nagyon sokáig vártam
vele, aztán azon kaptam magam, hogy szűk egy hét alatt ledaráltam. Brutális
erejű széria ez, amiről sok-sok oldalon és órán keresztül lehet beszélni, én
azonban igyekszem a lényeget összefoglalni és megfogalmazni, hogy miért is
ekkora ász Vince Gilligan (a sorozat atyja).
Az alapfelállás ott kezdődik,
hogy a középiskolai kémiatanár, Walter White az 50. szülinapja után megtudja,
hogy tüdőrákja van. A család anyagi helyzete nem épp rózsás, az asszony terhes,
a fiú meg little szindrómában szenved. Walt mérlegel, és úgy dönt, hogy
összeáll egykori tanítványával Jesse-vel és elkezdenek metamfetamint, azaz
speedet gyártani. Innentől kezdve jön a lejtő, Walt egyre többet kénytelen
hazudni, rengeteg családi dráma, izgalom és bonyodalom üti fel fejét.
A sorozat végig gondosan megírt,
borzasztóan igényes és okos maradt, egy percre sem fordult le a helyes útról
vagy próbált meg más irányba menni. Az első évad remek felvezetés volt, a
másodikban belelendültünk az üzletbe, a folytatásban pedig már nagyban űztük az
ipart. A negyedik évad aztán szépen arcon csapott (főleg a zárás), hogy aztán a
fináléban mindenki elnyerje jogos jussát. Walt karakterfejlődése (vagy inkább
romlása) tökéletesen nyomon követhető. Az elején egy kedves bajszos úriember
vagy, aki a családja érdekét tartja szem előtt, de a hatalom megrészegít és
rájössz, ha valamiben te vagy a király, azzal nagy erőre teszel szert. Walt
ezen felül iszonyúan okos, minden helyzetből kivágja magát és minden eszközt
bevet, hogy mentse a bőrét. Nem akarok mindenkire kitérni, mert akkor tényleg
itt alszunk. Volt, akiket bírtam (Mike, Jesse, Gus, Saul, Hank), volt akiket
nem (Skyler, Marie, Lydia), de ez itt Walter White kálváriája, akár tetszik,
akár nem.
Szinte végig imádtam, csodáltam ezt az embert, de később meggyűlöltem
önzése és kapzsisága miatt, hogy aztán a záró epizódban amolyan végakaratként
beteljesítse sorsát. A kérdés pedig jogos. Megérdemli-e Walt a feloldozást? Úgy
vélem igen, hisz elképesztő dolgokat tett, de akkor is ott maradt benne az az
egyszerű városi ember, aki csak azt csinálja amihez ért, amiben a legjobb. Az
más kérdés, hogy ez törvénytelen, de a záróképek annyira hatásosak, hogy
képtelen vagyok haragudni rá. Hősünk úgy megy el, hogy elköszön egyetlen igazi
társától, aki megmaradt neki: a tudománytól.
Az utolsó két rész már csak
levezetés volt, a 14. résszel befejezhették volna akár a sorozatot, de néhány
szál elvarratlan maradt és azt hiszem így végül sokkal jobban jártunk. Walt és
Skyler utolsó jelenete annyira őszinte és zseniális lett, hogy ez az egyik
legszebb pillanata a komplett Breaking Badnek.
Iszonyatosan fog hiányozni a mi
Heisenbergünk. Ennyire változatos, komor, mégis szórakoztató sorozattal ritkán
találkozik az ember. A Breaking Bad olyan érzelmeket váltott ki belőlem, hogy
még magam is meglepődtem. Egyes epizódok után adrenalintól fűtve vetettem magam
az újabb részbe, tövig rágtam a körmeim, letargiába estem, nevettem és ámultam.
Nem egy könnyű utazás ez, de minden perce felejthetetlen! All hail the King!
Összegzés:
Első évad: 10/9,5
Második évad: 10/10
Harmadik évad: 10/9
Negyedik évad: 10/9,5
Ötödik évad: 10/10
A Breaking Bad minden sorozat számára követendő példákat emelt, csak pár példát mondanék:
VálaszTörlésHogyan maradjon egy sorozat több évadon át friss, és okos.
Hogyan keltsenek egyszerű eszközökkel feszültséget, hogy ennyi évadon át is - ahogy te is írtad -, lerágja az ember a körmét
Vagy például, hogy miként kell a karakterfejlődést megírni és kivitelezni. Szerintem a Breaking Bad a karakterfejlődések királya, soha nem láttam még sorozatban hasonlót. Mertek lépni előre, és ez nagy erény, ha nem a legnagyobb...