7 Days
- "Mr. Hamel, még mindig úgy
gondolja, hogy a bosszú a helyes megoldás?
- Nem.
- Tehát megbánta, amit tett?
- Nem."
Ez a rövidke párbeszéd
tökéletesen összefoglalja Daniel Grou 2010-es filmjének lényegét, aminek
középpontjában az egyik legalapvetőbb emberi érzés áll: a bosszúvágy!
Bruno orvos, szerető családban
él, feleségével és lányával. Egy nap a kislány nem jön haza az iskolából.
Mindent tűvé tesznek érte, kisvártatva pedig meg is találják. Holtan.
Brutálisan megerőszakolták és megölték. Bruno házassága megromlik, idegileg
összeroppan, mígnem kiderül, hogy a gyilkost elkapták. Bruno új célt talált
életének: bosszút áll a lányáért!
A film nem szórakozik, már a
tízedik percben megtaláljuk a kislány hulláját, és még fél óra sem telik el,
mire Bruno furfangos módon elrabolja a gyilkost. Az ezt követő bő 80 perc pedig
abból áll, hogy a megtört apa kínozza a pedofil gyilkost, a rendőrség pedig
igyekszik felkutatni. Kissé monotonnak tűnhet, de egyáltalán nem az. Kiváló
lélektani drámát kapunk egy olyan szituációról, amit remélhetőleg senki nem fog
megtapasztalni. Annak ellenére, hogy a felvezetés túl rövid, így nincs idő
azonosulni a főhőssel, mégis megértjük a motivációját, dühét és
elkeseredettségét. Mindezt ügyes szimbolikával is a szánkba rágják, de szó se
róla hatásos módszer. Biztos vagyok benne, hogy nem mindenki így reagálna ebben
a helyzetben (egy másik áldozat anyja szintén remek példa erre), és Bruno
cselekedetei sem a legésszerűbbek, de egyszerűen nincs miért belekötni a
viselkedésébe, pszichológiailag megalapozott, és egyáltalán nem valószerűtlen.
Térjünk ki a keményebb részekre. A kínzások
kissé öncélúak, de ezeket így kellett szemléltetni, a kamera pont annyit mutat,
amennyit kell. Szó se róla, kőkemény jeleneteket tolnak az arcunkba, amik
egyáltalán nem elnagyoltak, sokkal inkább reálisak, pont ebben rejlik az
erejük. Gondolok itt a műtétre, a lánccal verésre vagy a térdtörésre. A 7 days
pedig amilyen gyorsan indult olyan hamar is ér véget. A záráshoz mást is el
tudtam volna képzelni, de tökéletes epilógust kaptunk, a film egészére jellemző
borzasztóan komor stílusban.
Nem könnyű délutáni matinéval
állunk szemben, de egy kiválóan összerakott alkotás ez, ami a kopár, kékesszürke
színvilágával és nyomasztó hangulatával garantáltan belepréseli magát a
tudatunkba. A bosszú egy olyan brutális, ám valós arcát látjuk viszont, ami
sokkal reálisabb, mintsem szó nélkül elmenjünk mellette.
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: -/-
Kategórián belül: 10/8
Végítélet: 75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése