Maniac kritika

Maniac

Rögtön egy vallomással kezdeném: nem láttam az 1980-as eredeti Maniac filmet, így nem tudom megmondani milyen remake-kel állunk szemben. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem rosszal, sőt!

Frank pszichopata gyilkos! Fiatal nőket öl meg és a skalpjukat elteszi trófea gyanánt. Egyébként próbababák restaurálásával foglalkozik, a pláne az egészben, hogy áldozatai haját rátűzi a manöken bábok fejére, ezzel egyfajta személyiséggel ruházza fel őket. Egy nap Frank találkozik a fotós Annával, aki iránt elkezd érezni valamit. Anna lehet a kiút ebből a szadista pokolból?

A Maniac több szempontból is érdekes és kilóg a tucathorrorok közül. Mellesleg a film csak részben horror, inkább pszichothrillerként jellemezném. Ami mindenképp egyedivé teszi, az, az, hogy a cselekmény 90%-át Frank szemén keresztül látjuk. Olykor-olykor más perspektíváknak is lehetünk szemtanúi, de lényegében mi magunk vagyunk Frank. Jó kérdés, hogy lehet-e azonosulni egy beteg állattal, aki nőket skalpol? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen, ugyanakkor érezzük az őrületet, a motivációt, a kényszert, amiért Franknek gyilkolnia kell. Félreértés ne essék, nem fogjuk keblünkre ölelni a főhőst, de ez az autentikus nézőpont olyan távlatokat nyit meg, ami által az egész összkép sokkal érzelmesebb és pszichológiailag megalapozottabb! Természetesen kiderül, hogy pszichopatánk egy gyermekkori trauma miatt viselkedik így, amit képtelen feldolgozni. Ez nem jelent feloldozást vagy enyhítést a tetteire, szimplán magyarázat, bár annak kicsit soványka.

A Maniac másik nagy erénye az atmoszférája. Valami elképesztően hangulatos filmről van szó! Minden egyes jelenet, legyen az ismerkedés, gyilkosság vagy üldözés, olyan sajátosan nyomasztó érzést kelt a nézőben, hogy emelem kalapom, így kell feszültséget generálni! Pedig adott esetben nem is tudunk ijedezni, hisz nem menekülünk a gyilkostól, hanem mi magunk vagyunk az. Vérmennyiségét tekintve nincs oka szégyenkezni a Maniac-nek, a skalpoláson kívül is akadnak bizarr és „finom” jelenetek, nem is beszélve a brutális, ám kikövetkeztethető zárásról. 

Elijah Wood arcát nem látjuk túl gyakran, de babaarc ide, Frodó oda, ez a srác remekül adja a pszichopatát, de ezt már a Sin city óta tudjuk. Nora Arnezeder játékát érdemes kiemelni, remekül teljesít a francia színésznő. Muzsika terén is pazar a Maniac, rég volt rám ennyire hatással filmzene. Hatalmasat dobnak az alapból zseniális hangulaton.

Kicsit nehezen rázódtam bele, furcsa volt egy őrült szemén keresztül látni a világot, de a Maniac egy roppant jól összerakott horror/thriller. Messze kiemelkedik az átlagból, és úgy lesz kiváló slashser, hogy közben van érzelmi alapja, van értelme a filmnek! Beteg, de nagyon tetszett!

Összegzés: 

Színészek: 10/7

Zene: 10/8,5

Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 74%