A hívás
Belegondoltatok már milyen lehet
egy segélyhívó diszpécser élete? Milyen hívásokkal találkozhatnak, mennyi
melójuk lehet és így tovább? A hívás ezt hivatott valamelyest elferdítve,
bemutatni. Mi sülhet ki ebből? Az biztos, hogy unatkozni nem fogunk!
Jordan a fent említett munkát
végzi, méghozzá nem is rosszul. Számtalan hívást fogad nap, mint nap, egy
alkalommal azonban végzetes hibát ejt, ez pedig egy fiatal lány életébe kerül.
Jordan emészti önmagát, nyugtatót szed, de visszamegy dolgozni. Ismét befut egy
hívás, az eset pedig kísértetiesen hasonlít arra, amikor hősnőnk hibázott.
Jordan azonban nem hátrál meg, segíteni akar a bajba jutott lánynak.
Brad Anderson rendező, legutóbb
az igen zavaros és bosszantóan összecsapott Vanishing on 7th street-tel rukkolt
elő, ami súlyos csalódásnak bizonyult a korábbi műveihez (Session 9 vagy a
Gépész) képest. A hívás már önmagában is izgalmasabban hangzik, elsőre
beugorhat róla A fülke vagy akár a Pánikszoba. Anderson nem is cicomáz túl
semmit, néhány perc után érezzük a karfaszorongató feszültség leheletét, ami
szerencsére jó sokáig ki is tart. A történet nem bonyolult, mondhatni átlengi
egyfajta Tv-filmes atmoszféra, de kétségtelenül képes elérni azt a hatást, amit
célként kitűzött.
Ez a film utolsó harmadáig mind szép és jó, de a végére
sajnos már kimegy a szufla a műből és inkább egy milliószor látott
B-thriller színvonalára süllyed. Konkrétan hiányzik az emberrabló énképe, fő
motivációja. Utalásokat kapunk, hogy mit-miért tesz, de ez kevés, így egyszerűen
nem lehet a levegőben lógva hagyni valamit. A szokásos illogikus bakik sem
maradtak ki, egyes döntések és a rendőrök nyomozói képessége hagy némi
kívánnivalót maga után. Az a baj, hogy a film nem elég bátor és inkább követi a
sablonos kiutat, mintsem próbálna valami hatásosabbal, sokkolóbbal előrukkolni.
A zárás még igyekszik csavarni egyet a dolgon és megmutatni, hogy igenis ez
más, de valahogy nem esett le tőle az állam.
Halle Berry kezd visszatérni a jó
útra, s bár ne várjunk tőle Felhőatlasz szintű performanszot, azért
tisztességgel elviszi a hátán a filmet. A Család kicsi kincse azaz Abigail
Breslin pedig szépen felcseperedett és hihetően nyivákolja végig a filmet,
ráadásul azt sem rejti véka alá, hogy mennyit nőtt!
A hívás tipikusan az, az
egyszernézős thriller, amire 1-2 hónap után már nem is nagyon emlékszünk. Én
mégis ajánlom a megtekintését, ugyanis ritka izgalmas és olykor elemi erejű
feszültség kialakítására képes. Tehát aki egy kis izgalomra vágyik és van szűk
másfél órája nyugodtan tegyen vele egy próbát.
Összegzés:
Színészek: 10/6
Zene: 10/6
Kategórián belül: 10/7
Végítélet: 67%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése