Oslo, augusztus kritika

Oslo, augusztus

„Nézz rám, 34 éves vagyok. Nincs semmim, nem kellek senkinek, nincs honnan elindulnom.”

Anders drogos volt, de bevonult az elvonóra és most tiszta fejjel képes gondolkodni. Mindössze két hete maradt hátra a kúrából, ezért egy napra kiengedik, had ismerkedjen újra a kinti élettel. Anders egy napját követjük nyomon, ahogy találkozik egykori barátaival, ex-barátnővel, drogdílerével és egy állásinterjún is részt vesz a szebb jövő reményében.

Első olvasatra sablonos tanmesének tűnhet a film arról, hogy mihez kezdjünk az életünkkel egy-egy megpróbáltatás után, hogy soha ne adjuk fel és így tovább. Na akkor ezt felejtsük el! Az Oslo, augusztus végtelenül depresszív film, ami szembesíti a nézőt azzal, hogy a pesszimizmus és a kilátástalanság is bevett norma és senki nem él gondtalan életet. Anders karaktere nem egy züllött narkós, sőt! Művelt és olvasott, tehetős családból származó fiatalember, aki egyszerűen csak belebukott az aranyifjúságba. Képtelen meglátni a szépet, számára már nincs kiút. Pedig a film nem mindig enged erre következtetni. Hősünk is bulizik, beszélget és még az új élet reménye is felcsillan számára, szimplán annyira reményvesztett és csalódott, hogy képtelen felismerni a lehetőségeket és mindent eldob magától. A remek dialógusok szintén nagyot dobnak az összképen. Ahogy Anders találkozik a látszólag tökéletes életet élő barátaival, akiknek a felszín alatt ugyanúgy megvannak a problémáik. Kiváló korrajzot és autentikus kispolgári atmoszférát kapunk kőkeményen az arcunkba. Zárásként szintén bivalyerős és határozott képekkel búcsúzik tőlünk Oslo, feltéve a pontot Anders egész kálváriájára.

A színészek szolid, de remek teljesítményt nyújtanak, tökéletesen átérezhetően tárják elénk érzelmeiket. Ki kell emelnem még a zenét, ami többnyire az aktuális popkultúrát képviseli, mégis zseniálisan illenek a betétek minden egyes jelenetbe.

Kellemeset csalódtam az Oslo, augusztusban. Bár vannak lassabb periódusai és olykor hagyja elkalandozni az embert, mégis elemi erővel döngöl földbe, kerülve mindennemű hatásvadászatot. Realista, a világ bármely pontján játszódhatna, bárkivel. Komor és dermesztő alkotás ez, ami nagyon könnyen befészkeli magát az ember fejébe. Mert bizony problémái mindenkinek vannak!

„Ha valaki el akarja pusztítani magát, a társadalomnak meg kell engednie, hogy ezt megtegye!”

Összegzés:

Színészek: 10/7

Zene: 10/8,5

Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 79%