Mama
Újra beszélhetünk a minőségi
horrorról? Végre nem csak millió remake-et, elcsépelt, semmitmondó és
jellegtelen vérfürdőket kapunk és ezerszer ellőtt riogatásokat? Erre, vagy
legalábbis ennek csírájára enged következtetni a tavalyi Fekete ruhás nő, a Sinister
vagy akár a V/H/S is. Most pedig 2013-ban is elmondhatjuk, hogy legalább egy
jó horror van a piacon!
Egy férfi megöli a feleségét
majd, hazasiet, hogy elvigye valahova a két kislányát. Útközben balesetet
szenvednek és egy erdei házban találnak menedéket. A házban azonban már lakik
valaki…
5 évvel később megtalálják a két
kislányt, lefogyva, elállatiasodva. A nagybátyjuk és annak barátnője, Annabel
veszi őket magukhoz, ám a két gyerek folyamatosan egy bizonyos mamáról beszél.
A Mama nem azért jó, mert újat
ad, fordulatos vagy épp annyira egyedi. Sőt, mondhatni egy sablonos kísértet
sztorival van dolgunk, ezen felül nem titkoltan nyúl a Fekete ruhás nőből, egy
konkrét jelenetet másol a Fűrészből, de kapunk egy csipetnyi Kört, Átkot és
REC-et is. Egyszóval nem az egyediségével fogott meg a film, de a műfajon belül
már borzasztóan nehéz újat alkotni, ezért a Mama azzal dolgozik, amije
van. Igyekszik minden téren helytállni,
kapunk jellemfejlődést, a „nyomozós” horrorfilmekre jellemző kutatásokkal, okkeresésekkel,
az utolsó harmadra pedig a drámai szál is előtérbe kerül, ez azonban kicsit túl
hangsúlyosra sikeredett, nem tett jót az addigi fantasztikus atmoszférának.
Mert bizony atmoszféra az van! A szokásos kliséket sem ússzuk meg, mint a hátad
mögött, ágyad alatt elsuhanó árnyakat, de a hangulat pazar, feszült és
kimondottan nyomasztó. Bőven van alkalmunk ijedezni is, a tapasztaltabb horror
kedvelők is néhányszor garantáltan össze fognak rezzenni és akkor még finom
voltam. Nincs konkrét felvezetés, nincs a bevett fél órás „semmi” ami megágyaz
a következő egy órának, egyből belecsapunk, és végig érdekes tud maradni a
cselekmény. Persze kapunk szusszanásnyi szüneteket, olykor hosszabbat a
vártnál, de a Mama fenn tudja tartani az érdeklődést.
Az egyetlen gond maga a
címszereplő. Szó se róla elég bizarrul fest, de túl sokszor látjuk, emiatt
nincs meg benne a misztikum, elveszik a titokzatosság, a félelmünk vele szemben
szinte eltűnik. Értem én, hogy a zárójelenet miatt ez szükséges, de nekem
speciel ez feleslegesen sok volt.
Akik régóta olvassák a blogot,
tudják, hogy odavagyok Jessica Chastain-ért. Borzasztóan sokoldalú színésznő,
különösen jó volt látni egy teljesen más, amolyan goth csaj szerepkörben. Ami
meglepőbb, hogy a két gyerekszínész, nemhogy nem volt irritáló, hanem egyenesen
remekül játszottak. Megan Charpentier és Isabelle Nélisse a két
leányzó.
Kétségtelenül vannak hibái a
filmnek, mindemellett egyáltalán nem tartalmaz semmi újdonságot, mégis
kiemelkedik az átlagból. Sötét és nyomasztó atmoszférával bír, nemegyszer képes
feszült, sőt ijesztő lenni. A műfaj kedvelőinek kötelező, de aki minőségi
borzongásra vágyik és egy kicsit izgulni szeretne, az se habozzon. Már most
kijelenthető, hogy a Mama valószínűleg az év horrorja (bár jön egy s más)!
Összegzés:
Színészek: 10/7,5
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/7
Végítélet: 71%
A mai napig nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. Számomra egyáltalán nem volt ijesztő, sőt helyenként meglehetősen gázosnak éreztem, de ennek ellenére lekötött + a sztori és a képi világ is érdekes meg kreatív volt.
VálaszTörlésHát én befostam rajta párszor, meg a hangulata egyből megfogott. A vége pedig kifejezetten ötletes volt, csak mondom az nem jött be, hogy Mamát folyamatosan mutatták, így egyáltalán nem volt benne semmi ijesztő.
TörlésGyönyörű atmoszférával és színvilággal dolgozott a film, ez az, ami igazán élvezetessé tette. A Del Toro iskola első növendéke ígéretesen kezdi a karrierépítést. Remélem kiforr majd idővel.
VálaszTörlésEjha téged is látni errefelé :D? Egyébként jogos amit írtál. Bár az atmoszférára inkább használnám a komor vagy a zord szavakat.
Törlés