2013. április 28., vasárnap

Mama kritika



Mama



Újra beszélhetünk a minőségi horrorról? Végre nem csak millió remake-et, elcsépelt, semmitmondó és jellegtelen vérfürdőket kapunk és ezerszer ellőtt riogatásokat? Erre, vagy legalábbis ennek csírájára enged következtetni a tavalyi Fekete ruhás nő, a Sinister vagy akár a V/H/S is. Most pedig 2013-ban is elmondhatjuk, hogy legalább egy jó horror van a piacon!


Egy férfi megöli a feleségét majd, hazasiet, hogy elvigye valahova a két kislányát. Útközben balesetet szenvednek és egy erdei házban találnak menedéket. A házban azonban már lakik valaki…
5 évvel később megtalálják a két kislányt, lefogyva, elállatiasodva. A nagybátyjuk és annak barátnője, Annabel veszi őket magukhoz, ám a két gyerek folyamatosan egy bizonyos mamáról beszél.


A Mama nem azért jó, mert újat ad, fordulatos vagy épp annyira egyedi. Sőt, mondhatni egy sablonos kísértet sztorival van dolgunk, ezen felül nem titkoltan nyúl a Fekete ruhás nőből, egy konkrét jelenetet másol a Fűrészből, de kapunk egy csipetnyi Kört, Átkot és REC-et is. Egyszóval nem az egyediségével fogott meg a film, de a műfajon belül már borzasztóan nehéz újat alkotni, ezért a Mama azzal dolgozik, amije van.  Igyekszik minden téren helytállni, kapunk jellemfejlődést, a „nyomozós” horrorfilmekre jellemző kutatásokkal, okkeresésekkel, az utolsó harmadra pedig a drámai szál is előtérbe kerül, ez azonban kicsit túl hangsúlyosra sikeredett, nem tett jót az addigi fantasztikus atmoszférának. 

Mert bizony atmoszféra az van! A szokásos kliséket sem ússzuk meg, mint a hátad mögött, ágyad alatt elsuhanó árnyakat, de a hangulat pazar, feszült és kimondottan nyomasztó. Bőven van alkalmunk ijedezni is, a tapasztaltabb horror kedvelők is néhányszor garantáltan össze fognak rezzenni és akkor még finom voltam. Nincs konkrét felvezetés, nincs a bevett fél órás „semmi” ami megágyaz a következő egy órának, egyből belecsapunk, és végig érdekes tud maradni a cselekmény. Persze kapunk szusszanásnyi szüneteket, olykor hosszabbat a vártnál, de a Mama fenn tudja tartani az érdeklődést.
Az egyetlen gond maga a címszereplő. Szó se róla elég bizarrul fest, de túl sokszor látjuk, emiatt nincs meg benne a misztikum, elveszik a titokzatosság, a félelmünk vele szemben szinte eltűnik. Értem én, hogy a zárójelenet miatt ez szükséges, de nekem speciel ez feleslegesen sok volt. 


Akik régóta olvassák a blogot, tudják, hogy odavagyok Jessica Chastain-ért. Borzasztóan sokoldalú színésznő, különösen jó volt látni egy teljesen más, amolyan goth csaj szerepkörben. Ami meglepőbb, hogy a két gyerekszínész, nemhogy nem volt irritáló, hanem egyenesen remekül játszottak. Megan Charpentier és Isabelle Nélisse a két leányzó.


Kétségtelenül vannak hibái a filmnek, mindemellett egyáltalán nem tartalmaz semmi újdonságot, mégis kiemelkedik az átlagból. Sötét és nyomasztó atmoszférával bír, nemegyszer képes feszült, sőt ijesztő lenni. A műfaj kedvelőinek kötelező, de aki minőségi borzongásra vágyik és egy kicsit izgulni szeretne, az se habozzon. Már most kijelenthető, hogy a Mama valószínűleg az év horrorja (bár jön egy s más)!


Összegzés:

Színészek: 10/7,5
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/7

Végítélet: 71%

4 megjegyzés:

  1. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. Számomra egyáltalán nem volt ijesztő, sőt helyenként meglehetősen gázosnak éreztem, de ennek ellenére lekötött + a sztori és a képi világ is érdekes meg kreatív volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát én befostam rajta párszor, meg a hangulata egyből megfogott. A vége pedig kifejezetten ötletes volt, csak mondom az nem jött be, hogy Mamát folyamatosan mutatták, így egyáltalán nem volt benne semmi ijesztő.

      Törlés
  2. Gyönyörű atmoszférával és színvilággal dolgozott a film, ez az, ami igazán élvezetessé tette. A Del Toro iskola első növendéke ígéretesen kezdi a karrierépítést. Remélem kiforr majd idővel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ejha téged is látni errefelé :D? Egyébként jogos amit írtál. Bár az atmoszférára inkább használnám a komor vagy a zord szavakat.

      Törlés