Feledés
(Oblivion)
A Tron: Örökség rendezője, Joseph
Kosinski ezúttal sem váltott műfajt, mindössze mélyebbre akart menni. Egy
összetettebb, filozofálósabb sci-fit szeretett volna tető alá hozni, és noha
senki ne számítson egy új Űrodüsszeiára, a Feledés azért így is több egy
átlagos moziélménynél.
Egy idegen faj (Dögevők)
megtámadta az emberiséget, ami a szülőbolygónk kárára ment. A Föld lényegében
lakhatatlanná vált, a túlélők egy űrbázison élnek és új otthont keresnek, ahova
letelepedhetnek. Jack és Victoria azonban a Földön maradt, hogy hatalmas gépek
segítségével kiszivattyúzzák az óceán vizét. A Dögevők viszont portyáznak,
megállításukra a Drón nevű gépek szolgálnak. A gép azonban könnyen elromlik,
ezeket pedig Jacknek kell megjavítani. A szürke hétköznapok akkor borulnak fel,
amikor egy űrkapszulában egy titokzatos nő ér földet.
A Feledés első periódusa nem
sieti el a dolgokat. Megismerjük a két főszereplő mindennapjait, kapunk némi
jellemrajzot és posztapok világképet. Kissé repetitív, de nézhető, elsősorban a
döbbenetesen szép tájképek és a remek operatőri munka miatt. Aztán elkezd
pörögni a cselekmény: tipikusan olyan film a Feledés, ami kezdetben csak
sejtet, később pedig információk zuhatagát zúdítja a nézőre, így kerülve
közelebb a megoldáshoz.
Aki akciófilmre számít az viszont csalódni fog! Nincs
sok zúzda, ami van az viszont üt. Az üldözős jelenet pedig úgy zseniális ahogy
van. Erre rátesz egy lapáttal a Drónok iszonyatosan király hangja, ami apróság,
de ezeken nagyon sok múlik a végén!
A cselekmény végéhez közeledve
előjönnek a gondolkodásra sarkalló fordulatok. Ezek közt akad kifejezetten
ötletes, és konkrét nyúlás klasszikus sci-fiből is. Ez utóbbi nem akkora
probléma, csak kissé súlytalanra sikeredett. Mint említettem a Feledés igyekszik
többet adni egyszerű moziélménynél és gondolkodásra sarkallni, ami részben be
is jön neki. Azért csak részben, mert ha tüzetesebben is megvizsgáljuk a
miérteket-hogyanokat könnyen fedezhetünk fel sok összeszedetlen hibát és meg
nem magyarázott dolgot. Persze kell egyfajta titokzatosság az összképbe, de
engem kicsit zavart a meg nem válaszolt kérdések száma. A másik zavaró
körülmény a szerelmi szál. Lényegében az egész film erre épül, mégsincs akkora
tere, ellenben egy-egy jelenetben kifejezetten sok az ömlengés. A befejezés kedvesen giccses, de ez már nem osztott vagy szorzott.
Tom Cruise nem a szívem csücske,
de nem okozott csalódást, hozza amit a karaktere megkíván. Színészileg Andrea
Riseborough nyújtja a legjobb teljesítményt, ő hozza a legtöbb érzelmet. Olga
Kurylenko és Morgan Freeman szépen statisztáltak, fontos szerepet játszanak a
történetben, de sok vizet nem zavarnak.
A Feledés nem mindennapi élményt
kínál, ellenben nem mindig a legszórakoztatóbb, de megéri megnézni. A sztori ötletes,
a látvány csodás, a hangok és a zene kiváló. A filmnek mégis sok hibája van, ez
vitán felül áll. Rengeteg helyen bele lehet kötni és egy kicsit talán hosszabb
is a kelleténél, mégis becsülendő, hogy nem agyatlan látványorgia lett belőle,
hanem próbálkozik a klasszikus sci-fi megidézésével. Hogy ez mennyire jött be,
mindenki döntse el maga, én élveztem az utazást.
Összegzés:
Színészek: 10/6,5
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/7
Végítélet: 72%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése