2013. április 17., szerda

Akvárium (Fish Tank) kritika



Akvárium



(Fish Tank)



Beteg és züllött világban élünk. Közhely, de elég csak kimenni az utcára és rájövünk, hogy az elfogadott normák megváltoztak, a nevelés egyre nagyobb teher, a fiatalabb generáció pedig egyre kezelhetetlenebbé válik. A szocializáció fontos és kényes téma, ha pedig az ember olyan közegben nő föl, ahol csak rossz mintát tapasztal… nos ezért tartunk itt a 2010-es években. Ilyesmiről szól az Akvárium is.


A 15 éves Mia nem jó gyerek. Kirúgták a suliból, javítóintézetbe kerülhet, de esze ágában sincs elmenni oda. Anyja alig 20 évvel idősebb nála, iszákos és kiszámíthatatlan. Mia húga pedig már 10-12 évesen iszik és dohányzik. Egy nap az anya hazahozza új barátját, Connort, aki feltűnően kedves mindenkivel. A család tagjai hamar megkedvelik, a szeretet lehet a kiút a mocsokból?


Az Akvárium nagyon erős film! Erős a hangulata miatt. Olyan érzése van az embernek, hogy a világ bármely táján játszódhatna, a paneltenger több, mint hatásos helyszínnek bizonyul. Mia karaktere furcsa kettősséget hordoz magában. Egyszerre szerethető, hisz célvezérelt, vágyik a törődésre, ugyanakkor ellenszenves is. Nagyszájú, neveletlen (vajon miért), agresszív és gyakran hoz rossz döntéseket. Álma, hogy profi táncos lehessen, ezért a célért pedig igyekszik mindent meg is tenni. Karakterének kettőssége végigkíséri az egész filmet, amit Connor emel piedesztálra. Hogy mivel? Azzal, hogy igazi érzelmeket hoz ki a lányból, mivel az kvázi beleszeret a férfibe.
Épp elég bonyolult egy szocializálatlan 15 éves kamasz élete, pláne, ha beleszeret anyja szeretőjébe. Az Akvárium gyönyörűen bemutatja az újdonsült család életét, sőt ennél tovább merészkedik, nem fél tabukat döntögetni, mindezt mégsem hatásvadászattal éri el, hanem a maga nyers és végtelenül természetesnek ható módján. Nincsenek konkrét állomások, Mia életének egy fontos szegmensét látjuk, amit úgy kell lezárnia, ahogy a film végén azt meg is kapjuk. 


Katie Jarvist egy vasútállomáson fedezték fel, amint üvölt a barátjával. Ehhez mérten meg sem lepődtem, hogy ilyen erőteljes alakítást produkált. Azt hiszem egy kicsit önmagát is játszotta. A másik név, akit ki kell emelni az Michael Fassbender. Iszonyúan bírom a fazont, az Akváriumban pedig ismét lehengerelt. Neki jutott a legérzelmesebb, legváltozatosabb karakter, de gond nélkül megbirkózott vele.


Az Akvárium igen életszagú, realista dráma, a szokásos brit gyomrossal, amit megszokhattunk. Lassú, de mindig történik benne valami, kiszámíthatatlan és remek korrajzot tár elénk. Nem kertel, nem hatásvadász, mégis érzelmes elgondolkodtató tud lenni. Az emberi drámák kedvelőinek kötelező!

Összegzés:

Színészek: 10/8
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/7,5

Végítélet: 76%

2 megjegyzés:

  1. kiváncsivá lettem. és szendvicset eszem..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor örülünk! Kicsit olyan Boy A - hangulatú egyébként, csak annál nyersebb és szókimondóbb. Ja és utólag is jó étvágyat.

      Törlés