The Expendables – A feláldozhatók 2
Kérem
a kedves olvasókat, felejtsék el, hogy 2012-őt írunk. Csukjuk be a
szemeinket és száguldjunk vissza a 80-as évekbe. Azon belül is az
akciófilmek virágkorába, amikor mindenhol a Die Hard, Rambo, A Kommandó
és a Tökéletes katona ömlött. Hogy miért vezetem így fel a Feláldozhatók
második részét? Mert ez a film maga a 80-as évek, a tömény nosztalgia a
maga minden bájával.
Történetről
kár lenne beszélni, mert a szokás szerint alibi szinten mozog a sztori.
Barney és zsoldos csapata legújabb megbízatása szerint egy bizonyos
dobozt kell eljuttatniuk Mr Church-nek. A küldetés rosszul sül el,
csapdába csalják őket és egy társuk meghal. Barney bosszút esküszik és
jaj annak, aki kihúzza a gyufát nála.
Rögtön
kapunk egy olyan nyitójelenet, hogy eldobjuk a hajunkat. Az egyik
pillanatban még mennek az előzetesek, a másikban pedig Barney és csapata
eszement túszmentő akcióját konstatáljuk. Ez a jó tíz perc megalapozza a
hangulatot, dugig van robbanásokkal, fröcsög a vér és repkednek az
egysorosok. Itt az is eldől, hogy aki ez alatt a bő másfél óra alatt egy
picit is megpróbál gondolkodni, annak kínszenvedés lesz a Feláldozhatók
második része. Az agykikapcsolásban segít az is, hogy a film egy másodperc erejéig sem veszi komolyan magát.
Mindent elpoénkodik, a drámai részek pedig csak nagyon apró periódusban
vannak jelen. Karaktereink javát ismerjük, de ők is egyszerűek, akár a
faék. Pusztítanak és kész! Nem kell ide csillagagyú zseni és egyéb
magvas gondolat, fegyvert a kézbe és hulljon a férgese.
A
bő 100 perc, amíg a film tart, igyekszik minden igényt kielégíteni.
Kicsit talán kevesebb az akció mint az első részben és nincs is benn
olyan kíméletlenül brutális bunyó, mint Stallone és Steve Austin közt
(bár Sly és Van Damme ökölharca nem kicsit csap oda), mégis azt kell
mondjam, hogy jobbra vizsgázik az elődnél. Komoly filmként értékelhetetlen, dugig van közhelyekkel,
a fizika törvényeire magasról tesznek és minden egyes B moziban
fellelhető klisét elsütnek, így teljes joggal hordhatná le bárki a sárga
földig. DE! És itt egy veszettül nagy de van! A Feláldozhatók 2 az a
film, ami miatt imádni lehet az akciófilmeket. Egyszerűen könnybe lábad az ember szeme, amikor együtt látja Stallonet, Willist és Schwarzit a vásznon,
amint szanaszét aprítanak egy konvojt. Ezen felül tele van olykor
fárasztó, ám a legtöbbször hatalmas kacajra sarkalló poénokkal. Had
említsek egy rövid párbeszédet.
Schwarzi: Visszajövök!
Willis: Te már eleget jöttél vissza, most én jövök.
Schwarzi: Rendben, de drágán add az életed!
És
az effajta cinikus és pihent humorbonbonokból van egy tonna a filmben.
Aki a fent említett akciósztárok mozijain nőtt, fel egyszerűen nem lehet
elég hálás azért, hogy létrejött ez a tömény, tesztoszterontól bűzlő
nosztalgiabomba. És akkor még nem is említettem Chuck Norris belépőjét,
ami szintén megér egy misét, de napestig sorolhatnám a zseniális
húzásokat.
Jót
tett a rendezőcsere a Feláldozhatóknak. Stallone kicsit túl komolyan
vette/vetette magát, Simon West azonban tudja hol a helye az öreg
rókáknak. Aki ezt a filmet komolyan veszi, az forduljon kezelőorvosához,
mert a film tesz róla, hogy még véletlenül se forduljon meg a fejünkben
ez a gondolat. Kicsit talán túl komolytalan irányba mentek el a srácok,
de ez így van rendjén. A Feláldozhatók 2 tökéletes nyárzáró
popcornmozi, ami szórakoztató, vicces és úgy pörög, ahogy anno a
hőskorban. Nem jár jól, aki beszól ezeknek a papáknak!
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/9
Végítélet: 81%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése