Filmfreak blog

Prometheus

Mit is vártunk a Prometheustól? Korszakalkotó science-fictiont? Nyomasztó, klausztrofób horrort? Nos, Ridley Scott ezek közül egyiket sem tudta megvalósítani és valamilyen szinten egy ekkora horderejű film alapjáraton bukásra van ítélve, hisz az elvárásoknak szinte lehetetlen megfelelni. S bár nem a Prometheus találta fel a spanyolviaszt mégis elindított valami újat. Egy olyan dolgot, ami valami nagy és epikus egésznek az előszele.

A 2090-es évek elején járunk, Elizabeth és Charlie régészként felfedeznek egy olyan barlangrajz csoportot, amiken az emberek hatalmas élőlényeket imádnak, akik nem e világról valók. A rajzok egy térképet formálnak, amik egy bolygóhoz vezetnek. Elizabeth és Charlie a találó nevű Prometheus űrhajóra száll, hogy a 15 fős legénységgel együtt felkutassák az emberiség eredetét. Az idegen planétán azonban nem azt találják, amit keresnek, és a legénység tagjai is rejtegetnek néhány sötét titkot.

A legnagyobb kérdés az, hogy a Prometheus most akkor Alien film vagy sem? Erre egy határozott NEM a válasz. Bár az Alien univerzumban játszódik, és a 79-es klasszikusból is vannak áthallások, utalások, Scott próbált egy újabb világot kreálni, új kérdésekkel, új lényekkel, új filozófiával. Mégis azt kell mondjam, hogy egy vérbeli Alien fan is bőven kap új információt, rengeteg érdekes, új dolog kerül terítékre. Sokan fogalmaztak úgy, hogy Scott magától nyúl. Nem értek egyet. Mivel ez egy Alien előzményfilm, természetes, hogy a helyszínek, karakterek és a komplett világ hasonlít, de bőven van benne kreativitás ahhoz, hogy ezt ne nyúlásnak hívjuk. No, térjünk rá a filmre. Fentebb írtam, hogy aki horrorra számít csalódni fog. A Prometheus sokkal inkább sci-fi, mint horror, ijedezni itt maximum egyszer lehet, de a vérmennyiségtől sem kell tartania senkinek (1-2 cifrább jelenet azért akad).

A történet lényege az emberiség eredetének kutatása, a hit, a miértek megválaszolása. A sztoriról nem árultak el sokat, azon egyszerű oknál fogva, mert a film végén sem leszünk sokkal okosabbak. A Prometheus ordít a folytatásért, amit a zárás után már rögtön néztem is volna. Kapunk némi filozofálást és hittant, de nem megyünk bele olyan mélyen ezekbe a témákba. Megijeszteni senkit nem akarok, de borzasztóan sok a megválaszolatlan kérdés. Persze így megalapozza a folytatást és bőven lehet spekulálni és teóriákat gyártani a miértekről, hogyanokról, ami egyszerre jó, mégis rossz. Olyan, mintha elhúzták volna előttünk a mézes madzagot, hogy aztán utánanyúljunk és megkaparintsuk a nagy semmit. Persze ezzel jócskán túlzok, a Prometheus szolgál válaszokkal is, ezek közül a legfontosabb a fanok áltat régóta ismert titokzatos „space jockey-k” kultusza, akiket itt csak a Teremtőknek neveznek. A karakterek hasonló módon épülnek fel akárcsak a 79-es Alienben. Könnyen ki lehet következtetni ki, hogyan leli halálát. A két legerősebb jellemmel egyértelműen Elizabeth és az android David bírnak. A hölgy nem lesz egyből az új Ripley, de Sigourney Weaver karaktere sem lett egyből ikon. Ha lesz folytatás (márpedig lesz) akkor Eli könnyen kinőheti Ripley árnyékát. Nem szóltam még a technikai részről. A látvány lenyűgöző, a képi világra nem lehet panasz. Nincs meg benne az a fojtogató hangulat, mint a nagy elődben, de a nyomasztó, tipikusan Alienes atmoszféra bizony itt-ott felüti fejét. A 3D-t nem tolják pofátlanul az arcunkba, igényesen, remek érzékkel bántak az efféle látványelemekkel. Rengeteg helyen mellőzik, ahol előjön, ott azonban remekül mutat.

Noomi Rapace remek színésznő, ezt már a Tetovált lány óta tudjuk. Ez az első álomgyári filmje, amiben nagy szerepet kap és él is vele, nem tudok róla rosszat írni. Michael Fassbender egyszerre rideg, fenyegető, mégis magával ragadó David, de róla is tudjuk, hogy zseniális színész. Charlize Theron kissé szürke, de jól mutat a hideg főnök szerepében, és elmondható ez a legénység többi tagjáról is.

Bőven ad útravalót a Prometheus! Elgondolkodtató és egyszerre tesz fel sok kérdést, amikre (még) nem ad választ. Ez így sokaknak kevés lehet és némileg jogos is a fanyalgás, de Scott mindent megtett azért, hogy egyszerre nyújtson újat a rajongóknak és laikusoknak is. Valóban nem egy korszakalkotó filmről van szó, de úgy érzem meggondolatlanság volt erre számítani. Kapunk így is egy remek hangulatú, látványos, érdekes és jól összerakott filmet az Alien univerzum kialakulásáról. Az utolsó jelenetért (a kiszámíthatósága ellenére is) hatalmas pacsi és várjuk a folytatást szeretettel!

Összegzés:

Színészek: 10/8

Zene: 10/6,5

Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 79%