Looper – A jövő gyilkosa
(Looper)
Összetehetjük
a két kezünket az olyan filmekért, mint a Looper. Hollywoodban már rég
nincs ötlet, mégis akadnak olyan tehetséges rendezők, akik
megörvendeztetnek minket némi egyediséggel. Rian Johnson készített
nekünk egy olyan popcornmozit, amin lehet agyalni bőven. S bár a Looper
rengeteg pozitív kritikát kapott, azt senki nem tagadja, hogy a
logikájába könnyen találni buktatókat. Az már egy másik bravúr, hogy még
így is szórakoztató.
Bő
60 év múlva feltalálják az időutazás, amit szinte rögtön be is
tiltanak. Csak a nagy bűnszövetkezetek használják likvidálási
szándékkal. Mi 2044-ben járunk, ahol is Joe egy Looper. A Looperek a
maffia bérgyilkosai, feladatuk, hogy a visszaküldött embereket
kivégezzék. A Looperek szerződésében áll egy olyan pont, hogy utolsó
munkaként saját jövőbeli énjüket kell megölni, cserébe életük utolsó 30
évében királyként élhetnek az áldozat hátára kötözött aranyrudakból. Joe
viszont elkövet egy hibát. Habozik, amikor meglátja saját magát és
idősebb énje elmenekül. A maffia viszont nem nézi jó szemmel az efféle
gikszereket.
A
Looper időutazós film. Illetve annak kéne lennie, hisz az a fő témája,
mégis több akar lenni annál. Öreg Joe figyelmeztet is mindenkit, hogy ne
gondolkodjunk ezen, mert beleőrülünk. Köszönjük szépen, ez jogos és
lehetetlen úgy elmenni mellette, hogy ne találjunk benne logikai bakit.
Van akit ez zavar, és tény, hogy sokféle kérdést felvet, én el tudtam
vonatkoztatni, mivel a cselekmény ennél sokrétűbb. A történetről többet
nem árulnék el, de az ötletekkel nincs probléma, afelől ne legyen
kétsége senkinek.
Ami jobban zavart: olyan, mintha Johnson nem tudta volna eldönteni, hogy milyen film is a Looper. Oké sci-fi, de akciófilmhez nem elég pörgős, drámához, nem elég mély.
Mindenből van, nem is kevés, de nem elég a koherens egésszé éréshez. A
karaktereket remekül ábrázolták, elsősorban Joe és az idős változata,
akik megérnek egy misét. Az eseménysorozat, amin keresztül mentek
mennyire változtatta meg a két embert, aki egy és ugyanaz az a személy?
Johnson ebbe szépen belemegy és ki is bontja, jár érte a piros pont.
Viszont az is tény, hogy nagyjából egy pozitív hős sincs a filmben.
Ezt sokan felhozták negatívumnak, mondván senki sem szerethető, de a
változás mindenkiben ott lappang. Ezt szintén a két Joe szemlélteti a
legjobban.
A cselekmény sokáig feszes, izgalmas és érdekes, egy mélypont van, amikor Joe elér a farmra. Feleslegesen elnyújtották,
a szerelmi szál bevonása pedig abszolút felesleges volt. A végére aztán
kapunk még némi akciót, a befejezés pedig úgy zárja le a történetet,
ahogy kell. Én személy szerint zseniális húzásnak tartom, egy
probléma van vele: újabb kérdéseket vet fel. Elsősorban itt az
idősíkokra gondolok, mivel kapunk utalást arra, hogy egy van, de arra
is, hogy több. Mindenesetre egy körforgás bezárult, ami szolgáltatta a
központi konfliktust.
Joseph Gordon-Levitt
kitesz magáért. Szépen átvett gesztusokat Bruce Willistől, bár én az
egész maszkírozást feleslegesnek tartom. Willis zúz, ahogy elvárjuk,
másra nem is számítottunk tőle. Jeff Daniels volt a legüdébb színfolt,
bár nem igazán sikerült félelmetes maffiafőnöknek beállítani.
A
Looper megosztja a közönséget ez tény. Néhol kissé zavaros és rengeteg
kérdést vet fel. Tartalmaz logikai buktatókat és sötét foltokat. Rian
Johnson kicsit, mintha túl sokat akart volna. Ennek ellenére borzasztóan
ötletes filmről van szó és az ilyeneket meg kell becsülni. Hatalmas
vitákat képes gerjeszteni, garantáltan gondolkodásra sarkall és
lehetetlen róla nem beszélni a megtekintés után. Az ilyen filmekre pedig
szükség van, ezekre lehet hosszú idő után is emlékezni. Nem tökéletes,
de nagy hiba lenne kihagyni, hisz üde színfoltja a 2012-es filmtermésnek
a Looper.
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/8
Végítélet: 74%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése