Filmfreak blog

God Bless America

„Miért van az, hogy egy civilizáció többé már nem akar civilizált lenni?”

Azt hiszem mindenkinek vannak sérelmei. Mindenki besokall, elege lesz a világból és tenni akar valamit a sok mocsok ellen, ami manapság jelen van. Már a filmesek is régóta foglalkoznak ezzel és születtek kiváló és beszédes művek is a témában, mint a Taxisofőr vagy az Összeomlás. A God Bless America megy bele talán legmélyebben a témába, de pont ez a veszte is.

Frank egyedül él, kirúgják a munkájából, ráadásul tumort fedeznek fel az agyában. Egész nap a tv előtt ül és a benne levő szenny arra készteti (no meg az aktuális hangulata), hogy öngyilkos legyen. Mégsem teszi meg, inkább támad egy „jobb” ötlete: hajtóvadászatot indít korunk legalpáribb, legsemmirekellőbb emberei ellen. Útja során az igen érdekes világszemlélettel rendelkező tini, Roxy is vele tart.

Mi a helyzet a God Bless Americával? Elsősorban az, hogy rengeteg potenciál volt benne. Kövezzetek meg, de az én fejemben számtalanszor megfordult, hogy egy AK-val végigszaladok az intelligenciahiányos, primitív söpredékek közt. Legyenek akár a médiában, akár az utcán, köztünk, rengeteg van belőlük és sajnos ez a divat. Olyan emberek lettek példaképek, akik a ripacskodáson, agresszión és a testükön (nagy csöcs, nagy bicepsz, kockahas) kívül mást nem tudnak felmutatni. Ehhez pedig nem kell a tengerentúlra menni, mert ebben a kis országban ugyanez a fáma. Persze most szélsőségekről beszélünk, de kapcsoljuk be a tv-t, nézzünk szét az interneten és ismerjük be, hogy ez van. A film pedig erről szól. Illetve egy emberről, aki ezt megelégeli.

A téma tehát nagyon is aktuális, mégsem üt akkorát, mint kéne. Először is, Frank valahogy nem igazán szimpatikus karakter. Megismerjük, megsajnáljuk, de neki is van bőven a rovásán, ami még emberibbé teszi, de azonosulni nem lehet vele, egyetérteni már annál inkább. Roxy karaktere jóval színesebb, vele annyi probléma van, hogy borzasztóan irreális. Nem is feltétlenül a hihetőségével van a gond, egyszerűen csak veszettül beteg a csaj és túl keveset tudunk róla ahhoz, hogy indokoltnak tartsuk ezt a fajta viselkedést. Ezen felül a legnagyobb probléma a felületesség. A film néha saját magának mond ellent és nem mindig a helyes utat járja. A logika is erősen megkérdőjelezhető formában ölt testet, ami szintén nem valami előnyös… Konkrétan az a helyzet, hogy a téma sokkal érdekesebb, mint maga a film. Noha nem akarom lehúzni, mert vannak remek pillanatai, sőt mint élmény szintén hatásosnak bizonyult, a dialógusok java kőkeményen az arcunkba nyomja a társadalomkritikát és kíméletlenül szétcincálja az idiotista igényű köznépet. Egyszerűen hiányzik belőle az összetettség, ami egy ügyesebb rendező kezében működhetett volna.

Joel Murray jól alakítja a megtört férfit, de a fiatal Tara Lynne Barr is kifejezetten szimpatikus alakítást nyújtott. A zenéért külön piros pont jár, csupa jó dalt hallhatunk a cselekmény folyamán.

Nehezen tudom bárhova is tenni a filmet. Egyszerre tetszett és egyszerre okozott csalódást. Dramedy-ről van szó, de egy kicsivel több poént elviseltem volna, noha lehet itt mosolyogni nem is egyszer. A God Bless America nem váltja meg a világot és erősen csak az USA problémáira koncentrál, holott a világ szinte összes országában jelen vannak ezek a gondok. Bőven tarkítják hibák, mégis azt kell mondjam, hogy aki egy másfél órás tömény társadalomkritikát akar, vagy csak olyan filmre vágyik, ahol végre be mernek mutatni a médiának, akkor itt a tökéletes alany. Kár, hogy ennél több volt benne.

Összegzés:

Színészek: 10/6,5

Zene: 10/8

Kategórián belül: 10/6

Végítélet: 63%