A kaptár: Megtorlás
(Resident Evil: Retribution)
Továbbra
is úgy vagyok a Kaptár sorozattal, hogy az első rész tetszett, a
folytatások kevésbé, a két évvel ezelőtti negyedik rész pedig egyenesen
förtelmesre sikeredett. Persze a kérdés jogos: „ha nem tetszik miért
nézed?” Mert van olyan a világon, hogy aktualitásvágy. És persze a
remény szikrája, hogy na talán majd most!
A
nyitójelenet egész ütős lett, utána pedig Alice beavat minket abba,
amit eddig is tudtunk: mi történt eddig? Aztán elkezdődik a haddelhadd,
kőkemény hősnőnk az Umbrella egyik cellájában találja magát, ahonnan egy
titokzatos idegen segít neki megszökni. Kezdetét veszi a hajsza az
ismeretlenbe. A zombik meg csak özönlenek…
Be kell valljam, az első fél óra után azt hittem rossz filmet nézek. Mégpedig azért mert a Megtorlás abszolúte jól indul.
Dugig van akcióval, változatosak a helyszínek és nem rágnak mindent a
szánkba. Aztán megjelent Wesker és az addig felépített pátosz romba is
dőlt. Kiderül, hogy a még megmaradt Umbrella telephelyen járunk,
mindenkit klónoztak és a Vörös Királynő nagyon durcás. Apropó Vöröske.
Ez a szuperkompjúter annyira imbecil módra viselkedik és annyira
illogikus marhaságokat hord össze, hogy néha fáj. Egy hisztis kislányhoz tudnám leginkább hasonlítani.
Ez azonban csak a kisebb baj. Említettem, hogy a film első felében
semmi szájbarágás nincs. Ehhez képest Wesker feltűnésével olyan
magyarázatzuhatag üti fel a fejét, ami komplett debilként tekint a
nézőre. „Ez egy tengeralattjáró”, „ez nem a valóság”, „ez egy városnak a
modellje”. Minek kell ezt, ki tudom következtetni ember! Amikor pedig
válasz kéne, akkor pedig csak csend honol. Wesker miért adta fel eddigi
célját és tart ott ahol? Oké értem, hogy az emberiség sorsa a tét, de
egy résszel ezelőtt sem volt rózsásabb a helyzet! A karakterek sablonos bábok,
mindenféle funkció nélkül. Néhány szereplő visszatér az korábbi
részekből, ami nem volt rossz döntés, de sokat nem nyom a latban. Azt
pedig még nem is említettem, hogy a Megtorlás nagyon erősen lop. Van itt Holtak hajnala, A bolygó neve: Halál és még sok szép és jó dolog.
Joggal
gondolhatja mindenki, hogy ez alapján a Kaptár ötödik része egy
nézhetetlen hulladék, de nem az. Sőt, kénytelen vagyok beismerni, hogy kifejezetten szórakoztató.
A szűk másfél óra olykor monotonná válik, de végig pörög, és dugig van
nyomva akcióval a film. A lények ismerősek lehetnek a játékból és néhány
karaktert is átemeltek, de ők csak úgy vannak, mondván „tegyünk be
őket, mert miért ne”? Az akciójelenetek egész jók, bár még mindig sok a
felesleges lassítás, no meg az x-ray ütéseknek sem tudom mi értelmük
volt? Folytatás lesz, hiszen a film már az első héten nyereséget
produkált nemzetközi szinten és a zárás is ezt engedi feltételezni.
Milla Jovovich
a kemény nézésen kívül semmit nem csinál, igaz nem is nagyon kell, de
tényleg semmi érzelem nincs az arcán. A mélypont mégis Bingbing Li, aki a
cuki mangás kinézetén kívül semmit nem képes hozzáadni a filmhez. Olyan
szinten nincs mimikája, hogy rossz nézni, amit színészet címén nyújt. A
többiek se jók, se rosszak, úsznak az árral.
A
fanok valószínűleg ismét megkapták amire vágytak, őket talán
kielégítheti a Kaptár ötödik része. Azt elismerem, hogy lényegesen jobb,
mint az előző, de ez nem túl nagy dicséret. Vannak itt jó pontok és még
a szórakoztató oldallal sincs gond, azzal viszont annál inkább, hogy
minden pozitívumra jut két negatívum. Egyszer meg lehet nézni, de az
agyunkat tessék kikapcsolni, különben bajok lesznek.
Összegzés:
Színészek: 10/4
Zene: 10/6
Kategórián belül: 10/5
Végítélet: 51%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése