Terminátor: Genisys
A Terminátor sorozat becsületére
legyen mondva, hogy próbálkozik tisztességgel, de valahogy mindig a saját
kardjába dől. A zseniális első két rész után a harmadik egy mezei, bugyuta
akciófilmmé redukálódott, a negyedik pedig bár nem lett rossz, de sokkal több
lehetőség volt az újfajta, posztapokaliptikus környezetben. A Genisys alcímre
hallgató legújabb produkció ismét az újdonságokra ment rá, de a kiváló korai
epizódok stílusát követve. Az eredmény viszont felemás.
A történet váza az első részre
épül. John Connor visszaküldi az időben hű katonáját, Kyle Reese-t, hogy védje
meg anyját, Sarah-t az életére törő Terminátortól. Csakhogy a múlt megváltozott
és Sarah védtelen pincérnő helyett egy kíméletlen katonává lett, akinek „saját
Terminátora” van. Természetesen emiatt új keletű fenyegetéssel is kell
szembenéznie hőseinknek.
A film első fele pazar, még a
furcsa remake hangulat ellenére is. A sötét, gépek uralta jövőben járunk, ahol John,
az emberiség utolsó reménye. Remek, nosztalgikus csatajelenettel indítunk, hogy
aztán az első és második részből is kapjunk egy laza emlékeztetőt,
természetesen újraforgatva a cselekmény igénye szerint. A gondok ott kezdődnek,
amikor feltűnik Sarah, ezzel egyidejűleg pedig megkavarják az idősíkokat. Ebben
szintén számos lehetőség rejlik, hiszen az időben ugrálás feszesít a tempón,
ugyanakkor előhozza a logikátlanságokat is. A túlgondolt és agyoncsavart sztori
okosnak akar látszani, de rengeteg lyuk tátong benne és szépen elveszik a saját
komplexitásában. Csavarokban sincs hiány, ezekkel mindössze annyi a probléma,
hogy aki látott egy előzetest is, annak nyilvánvaló lesz az összes, bár ez nem
a film hibája, mégis zavaró. Az új gonosz személye érdekes is lehetne, de csak
egy céltalan pusztítógép, semmi több. Az igazi fenyegetést azonban maga a Skynet,
jelen esetben pedig a Genisys jelenti, ami egyértelműen a modern társadalom
eldigitalizálódásának fricskája. Ez ügyes, de kissé közhelyes húzás volt Alan
Taylor rendezőtől.
Egy tényező van, ami tökéletesen működik a filmben, az pedig
Arnold és az ő klasszikus karaktere. Egyszerre szuper múltidéző és friss
elemként is remekül működik. Hozza a bárgyú poénokat, a szállóigévé vált
szövegeket, és persze a kőkemény akciókat, az őszhajszálak pedig nem fognak
zavarni senkit. Jai Courtney viszont borzalmas választás volt főszereplőnek.
Súlytalan, jellegtelen, faarcú „szépfiú” akiben semmi különleges nincs. Sokadik
mellékalaknak még elviselhető, de főhősként képtelen helytállni. Emilia Clarke
egy fokkal jobb, de Linda Hamiltonhoz képest csak egy nyeszlett cicuska.
Kár lenne vitatni, hogy a Genisys
próbálkozik tisztességgel, de túl bátortalan (már-már kínosan kerüli a vért),
feleslegesen kesze-kusza és illogikus ahhoz, hogy igazán működjön, amire a
gyenge casting is rátesz egy lapáttal. A nosztalgikus atmoszféra, a pörgős,
látványos akciók és persze Schwarzi abszolút nézhetővé teszik, de még így sem
tud az első két rész közelébe érni. A Terminátor univerzum egyik legismertebb
mondása így hangzik: „Nincs végzet, csak ha bevégzed.” Vajon ezzel a sorozatnak
is bevégeztetett? Lehet nem lenne baj.
Összegzés:
Színészek: 10/6
Zene: 10/6,5
Kategórián belül: 10/6,5
Végítélet: 64%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése