2015. január 27., kedd

What we do in the shadows kritika



What we do in the shadows


Lassan kezdem azt hinni, hogy virágzik a horror-vígjáték műfaja. Tavaly kijött a remek Náci zombik 2, a szuper Housebound, most pedig itt ez a kis csoda Új-Zélandról. Eddig miért nem jutott eszébe senkinek áldokumentarista vámpírvígjátékot csinálni?


Forgatócsoportunk egy ódon házban forgat dokumentumfilmet annak lakóiról, akik történetesen vámpírok. Vlad, Deacon, Viago és Petyr mind más egyéniségek más korból, akik próbálnak alkalmazkodni a modern világhoz. Buliznak (a maguk módján), szórakoznak, csak közben vért kell inniuk. 


A sztori és a kivitelezés marha ötletes, a kérdés csak az, hogy miként működik ez másfél órán keresztül. A válasz: csodásan! A cselekmény bár lehet, hogy értelmetlen, nincs tétje és egy baromság az egész, de a film annyira szórakoztató, vicces és imádnivalóan idióta, hogy nem lehet nem szeretni. A karakterek kellően változatosak, mindegyikük más jellem, mindegyikük más miatt kedvelhető. A vámpírélet viszontagságai is remekül be vannak mutatva, nem beszélve a popkultúrális fricskákról. A What we do in the shadows persze nem csak a vámpírokkal foglalkozik. Vannak vérfarkasok, boszorkányok, zombik, sok-sok sztereotípiával és azok megcáfolásával. A lényeg azonban mégis a vérszívókon van, így róluk tudunk meg a legtöbbet az egészen fiataltól kezdve egészen a 8000 évesig. A játékidő rövidke (86 perc), de a lehető legváltozatosabb. Mindig feldobják a cselekményt valami őrültséggel, hogy még véletlenül se fulladjon monotonitásba, esetleg unalomba. Lazán néztem volna még ezeknek a zakkant lakótársaknak az életét. Simán lehetne ebből az ötletből egy sorozat.
Műfaji besorolását tekintve a horror rész kimerül annyiban, hogy van néhány szaftosabb jelenet és a főszereplők természetfeletti lények, ijedezni itt nem fogunk. A vígjáték rész viszont tökéletesen működik, rengeteget lehet nevetni a filmen. A beszólások, helyzetkomikumok, apró gegek mind működnek, egy helyen még a könnyem is kicsordult annyira kellett röhögnöm. Ilyenre pedig már nagyon rég nem volt példa. 


Nem az a kommersz, könnyű kikapcsolódás, sokkal inkább egy kisebb réteg fogja értékelni, de ők nagyon. Pörgős, iszonyú vicces agymenés a What we do in the shadows, beteg, de ütős humorral, sok vérrel és zseniálisan elborult karakterekkel. Az év egyik legkellemesebb meglepetése, ami mindenkitől megérdemel egy esélyt.

Összegzés:

Színészek: 10/7
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/9,5

Végítélet: 78% 

1 megjegyzés:

  1. Minden szavad igaz :D Ez év, de talán az évtized egyik legintelligensebb és legösszerakottabb vígjátéka, nem erőszakosan akar rádnehezedni, hanem könnyed, laza, igazi feelgood mozi, amely nem nélkülöz abszurd hatásokat sem. Nagyon, nagyon ritka az, hogy katarizélményem van egy film után, de ezután az volt! Nem csodálkoznék, ha kultstátuszba kerülne...

    VálaszTörlés