Amerika Kapitány: A tél katonája
Amerika Kapitányt mindig is egy
gyenge propagandakarakternek tartottam, akire nagy szükség volt anno a 40-es
években, de eljárt felette az idő. Ezt tökéletesen bizonyította a gyenge első rész. Persze a Bosszúállókban szerettük, de az
sokkal inkább a csapat érdeme, mintsem a karakteré. Volt értelme neki adni még
egy önálló filmet? A válasz így utólag egy hatalmas igen!
Történetünk természetesen a
Bosszúállók után játszódik, Steve Rogers Kapitány pedig Fekete Özveggyel
karöltve a SHIELD-nek dolgozik. Egy akció során új ellenféllel találkoznak. Egy
szellemnek hitt legendával, akit a Tél katonájának neveznek. A bonyodalmak
fokozódnak, Fury ellen merényletet hajtanak végre és már a SHIELD sem olyan
biztonságos, mint régen. A Kapitány senkiben sem bízhat!
Hol is kezdjem? Mondjuk ott, hogy
A tél katonája miért más, mint a többi Marvel film! Mert bizony más! Olyan
mintha nem is az adott univerzum egy szuperhős produkcióját néznénk, hanem egy
összetett politikai thrillert grandiózus akciókkal. Persze a csavarok nagy
része simán kikövetkeztethető, de a forgatókönyv erős, sodró lendületű és
feszes. Lehet érezni a koherenciát, nem úgy, mint mondjuk a Thornál. Ott
egyszerre akartak mindent belezsúfolni egy filmbe, ellenben itt le van tojva
mindenki egy-egy utalást leszámítva. A Kapitány és a SHIELD a lényeg, végre
érdekesebb szemszögből is megismerhetjük a karaktert. Azt továbbra is állítom,
hogy Rogers „túl jó”, a hatalmas patriotizmusával, önérzetével és naivitásával,
mégis sokkal szerethetőbb és emberibb azáltal, hogy a munkáján kívül meg kell
szoknia a modern világot is! A cselekmény végig pörög, megfelelően adagolja az
akciót, akkor pihen, amikor kell. Apropó akciók. A pusztítás mértéke továbbra
is igen emberes, gondolok itt az utolsó zúzásra, a film csúcspontja azonban
magasan az autópályán zajló csata. Elképesztően intenzív, jól koreografált,
látványos és feszült. Mintha a legjobb akció-thrillerek elevenednének meg a
vásznon.
Az írók nagyobb teret engedtek
Romanoff ügynöknek, akiről lassan tényleg elhiszem, hogy megérdemelne egy külön
filmet. Rengeteg potenciál van benne, amit itt nem feltétlenül aknáznak ki, de
persze nem is kell. Sólyom behozatalát amolyan plusz látványelemnek tartom, a
folytatásban jól jöhet, itt sok vizet nem zavart. Mégis kellett, legfőképp
azért, hogy Rogersnek legyen végre egy barátja a veteránok közt. A címszereplő
gonosztevőt viszont keveselltem. A „szellem”, meg az egyéb titokzatos jelzők
után vártam, hogy nagyobb teret kap, de az ő kidolgozását kicsit felszínesnek
éreztem. A zúzásokban szépen benne van, érezni a dilemmáját is, de egyszerűen
lehet érezni, hogy ő csak egy eszköz és a játékot a nagyobbak játsszák! A
stáblista utáni jelenet (ezúttal 2 is van) a Bosszúállók folytatásának ágyaz
meg, de túl sok információt nem ad, csak morzsákat hint.
Chris Evans hozza a kötelezőt,
Scarlett Johansson az egyenes haja ellenére is csini, Sam Jackson lazán viszi
Fury-t, Robert Redford pedig remek a kiszámíthatatlan és határozott vezető szerepében.
Tény, hogy A tél katonájának is
vannak alapvető hibái. Apróbb logikai bukfencek, és a már itt-ott felhozott
felszínesség. Ennek ellenére nem a biztonságra játszik, mint a már említett
Thor filmek, hanem végre mer újítani. Lehet pont emiatt nem fog tetszeni sok
embernek, de szerintem piszok jól áll a Kapitánynak ez a vonal. Egyszerre
szuperhősfilm és egyszerre kémthriller sok akcióval. Nincs felesleges ömlengés, szerelmi szál és a többi! Persze egyedül a főhős mit
sem ér, kellenek a remekül megírt mellékalakok (Özvegy, Fury), a jó
forgatókönyv és a sodró lendület. Csak így tovább Kapitány, még a végén
megszeretem! America Fuck Yeah!
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/7,5
Kategórián belül: 10/8,5
Végítélet: 80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése