Filmfreak blog

A szégyentelen

(Shame)

Hmm… ezt most nem tudom hova tenni, gondolkodnom kell! Valami ilyesmi fogalmazódott meg szürkeállományomban a Shame megtekintése után. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a filmmel. Ültem bambán, néztem magam elé és egy bizonyos időnek el kellett telnie, hogy manifesztálódjon a kép, amit szégyentelenünk nekünk szánt.

Brandon Manhattanben él, egy irodában dolgozik és szexfüggő. Egy napja nagyjából úgy telik, hogy maszturbál, dolgozik, pornót néz, hazamegy, webcamszexet folytat, végül hív egy kurvát, esetlen szimplán becsajozik. Nem feltétlenül hívjuk ezt szexfüggőségnek, de Brandon nap-nap után ezt a rendszert követi, ami nem teljesen egészséges. Mégis tökéletesen elvan az életével, egészen addig, míg váratlanul be nem toppan a húga, Sissy. Ő merőben Brandon ellentéte, így a konfliktusok elkerülhetetlenek.

A Shame elsősorban felnőtteknek szól, ezt pedig több tekintetben is lehet értelmezni. Egyrészt a mögöttes tartalom, a lehangoló összkép, de főként a naturalista szexuális tartalom miatt. Kezdetben nem igazán értettem mire fel a nagy hajcihő (gondolok itt a korhatárra, NC-17), persze látunk férfi-női nemi szervet, de semmi extrára ne tessék gondolni. Végül mégis azt hiszem, hogy indokoltan kapta meg a legmagasabb besorolást, és itt most nem magára az explicit szexjelenetekre gondolok. Szimplán hihetetlenül túlfűtött és erotikus, ennek ellenére sem megy át pornóba még véletlenül sem. Sznobok vagy prűd emberkék azonban kerüljék messziről. A szexről legyen elég ennyi. A testiség egy eszköz, vágy, ami csak egy a Brandon csapzott lelkén ütött foltokat igyekszik betömni.

A Shame-ben két fő karakter van: Brandon és Sissy. Mint említettem szöges ellentétei egymásnak. Brandon szűkszavú, megfontolt és kissé antiszociális, míg Sissy igazi karakán társasági ember, aki szeretetre és törődésre vágyik. Nem nehéz levonni a konklúziót: a két testvér körül forr a levegő, mindig van valami apróság (vagy épp nem is olyan apróság), ami okot szolgáltat a balhéra.

A Shame a maga 100 percével nem túl hosszú film, viszont könnyen nevezhetjük dög lassúnak. Az arra szánt hosszú snittek viszont altatás helyett bőven tartalmaznak érzelmet vagy épp feszültséget. Gondolok itt például arra a jelenetre, mikor Brandon egy munkatársával vacsorázik és ecseteli a párkapcsolatokról való véleményét. De kiemelhetném még Sissy énekét vagy akár az édeshármast. Sok ok-okozati összefüggést azonban sűrű homály fed. Csak rövid utalásokat kapunk rá, hogy mi állhat Brandon függőségének hátterében, vagy miért olyan elutasító a főhős a húgával szemben?

A befejezés tökéletes. Nincs rá jobb szó, Steve McQueen mesterien (nem) zárta le a történetet. Meghagyja a döntést nekünk. Van-e jellemfejlődés, Brandon tényleg az-e, mint amit a film címe takar?

Michael Fassbender pazar alakítást nyújt. Nem csak azért, mert bevállalt mindent, hanem tényleg olyan tekintetet, kisugárzást produkál, hogy nem csodálkozunk azon, hogy minden nő a karjaiba veti magát. Oscar bácsinak meg a nénikéjét a mellőzésért! Carey Mulligant sem láthattuk még ilyen szerepkörben, és kifejezetten extrém, újszerű és magával ragadó élményt nyújtott. Nincs túl sokat a vásznon, de kétségtelenül brillírozik.

Furcsa film a Shame. Nagyon nem könnyű feladat megemészteni, elgondolkodtató és nagyon mélyen befészkeli magát az ember tudatába. Hiába a túlfűtött szexualitás, sokkal inkább maradtak meg bennem a dialógusok és a zárás. A kissé bizarr, nem hétköznapi téma ellenére is mély érzéseket képes előásni az emberből, amikor pedig vége van, űrt hagy maga után. Feneketlenül tátongó, sötét, lehangoló űrt. A legfurcsább az egészben, hogy ez dicséret.

Összegzés:

Színészek: 10/8,5

Zene: 10/8

Kategórián belül: 10/7,5

Végítélet: 80%