A leleményes Hugo
(Hugo)
A
gengszterfilmek koronázatlan királya, a ma élő direktorok egyik (ha nem
a) legnagyobb alakja Martin Scorsese új vizekre evezett. Legújabb
alkotása több szempontból is fordulópontot jelent a mester karrierjében.
Először is a Hugo, Scorsese első 3D-ben készült mozija, másodsorban
műfajváltásra is sor került, hisz szóban forgó alanyunk egy családi
kalandfilm. Jó ötlet volt belevágni egy ilyen kaliberű műbe?
Megnyugtatok mindenkit, igen!
Az
1920-as évek közepén járunk, Párizsban. A fiatal Hugo, a helyi
vasútállomás felső szintjén elterülő óratoronyban él egyedül, mivel
árva. Egyetlen társa egy robotszerű szerkezet, amelyet hősünk igyekszik
megjavítani. Ehhez az állomáson működő játékboltból próbál alkatrészeket
csenni. Egy nap azonban lebukik és a bolt főnöke elvesz Hugotól egy
fontos noteszt. A kisfiú elkeseredetten próbálja visszaszerezni a
holmit, de közben az állomás rendfenntartója legfőbb szándéka szerint el
akarja kapni az állítólagos tolvaj kölyköt. Hugo szerencsére
segítőtársra talál a vele egykorú Isabelle személyében.
A
történet első látásra egy mezei „árva sztori”, amibe belepréselték a
kalandos cselekményt. A Hugo azonban nem éri be ennyivel, rengeteg
titkot rejt, mindemellett nem feledkezett meg arról sem, miként lehet
kellemes szórakozást nyújtani az egész család részére. Karaktereinkkel az a ritka eset áll fenn, hogy mindannyian kedvelhetőek.
Még a rosszmájú állomásfelügyelő is marha szimpatikus figura. Persze a
lényeg elsősorban a két kisgyereken, Hugon, és Isabellen van. Mindketten
szeretik a kalandot, keresik is és természetesen meg is találják. Az
alapszituáció ötletes, és ahogy halad előre a cselekmény, úgy jut el a
néző a teljes tudatlanság állapotából a saját reneszánszáig. A látszólagosan egyszerű téma ellenére a Hugoban olyan kérdések merülnek fel, amik igen is komolyak.
Gondolok itt a közhelyes, de annál találóbb, „mit keresek én a világon”
dologra, vagy épp a múlt sérelmei által okozott traumákra. A Hugo egyik
legnagyobb erénye a varázslatos hangulata. Az érdekes események
láncolata kicsit talán komótosan indul be, de a film első fele sem
unalmas, Scorsese tudja, mivel tartsa fenn a figyelmet. A 20-as évek
Párizsa pedig nem egetrengetően számottevő helyszín, de az atmoszféra
kialakításában nagyon is fontos szerepe van. Amivel még adós vagyok az a
Hugo legjobb pontja. Ez maga a film, illetve a filmek iránti szeretet.
Rengeteg filmes utalást kapunk és zseniális, ahogy maga a néző is
felfedezi magában mozgóképek iránti rajongást. Hihetetlen érzelmek
szabadulnak fel az emberben és nincs az-az Isten, aki le tudná olvasztani a mosolyt az arcunkról.
Nem hibátlan film a Hugo, akad pár kérdés és itt-ott még bele is
lehetne kötni, de nincs értelme, mert Scorsese megmutatja, hogy miért
érdemes várni, miért érdemes megtekinteni egy-egy filmet! Ez pedig már
nagyon hiányzott, hogy a néző szembesüljön azzal, hogy igen, jó dolog
moziba járni!
Asa Butterfield
tehetséges srác, van még hova fejlődnie, de nem lehet rá panasz. Chloe
Moretz lassan kész színésznővé cseperedik, itt is le a kalappal előtte. A
felnőttek közt rengeteg a nagy név, hisz feltűnik, Ben Kingsley, Sacha
Baron Cohen, Emily Mortimer, Christopher Lee, Jude Law, Ray Winstone és
még sorolhatnám. Mondanom sem kell, egyikük sem vall kudarcot, sőt,
remekelnek!
Bevallom
férfiasan soha nem gondoltam volna, hogy a Taxisofőr, a Nagymenők, az
Aljas utcák vagy épp a Casino után, Scorsese egy családi filmmel fogja
megmutatni, hogy képes a megújulásra. Pedig képes, sőt valami egészen zseniális köntösbe bújtatott egy érdekes, misztikus történetet.
A karakterek változatosak és szerethetőek, a cselekmény feszes és
fordulatos, a látvány pazar. A Hugo minden korosztály számára tökéletes
szórakozást nyújt, hisz izgalmas, néhol poénos, a felvetülő komolyabb
témákat pedig abszolút befogadhatóan prezentálja. Ami mégis a
legfontosabb: megtanít szeretni a filmeket! Scorsese nem tud hibázni, Hugot pedig szeressük, mert neki az a dolga, hogy ami elromlott azt megjavítsa!
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/7,5
Kategórián belül: 10/9
Végítélet: 85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése