Mission Impossible: Titkos nemzet kritika

Mission Impossible: Titkos nemzet

A négy évvel ezelőtti, negyedik Mission Impossible film visszahozta az életet a sorozatba, sőt egy remekbeszabott modern akciócsodának lehettünk részesei. A folytatásnak tehát magas lécet kellett megugrania, de Tom Cruise és csapata számára nincs lehetetlen küldetés. 

Ethan Hunt és társai egységét, az IMF-et felszámolják, illetve a CIA-hoz csatolják, aminek következtében hőseink már nem ügyködhetnek titokban. Ez azonban nem tántorítja el Ethant a céljától, miszerint fel kell számolni egy titkos szervezetet, amely egy félresikerült kormányprojekt eredményeképp született. 

Rögtön az első jelenet felkészít arra, hogy mit várhatunk a következő két órától. Ethan egy hatalmas repülőgép oldalán kapaszkodva próbál potyautasként feljutni, hogy egy ideggáz-szállítmány ne kerüljön rossz kezekbe. Pattanásig feszült idegek, zsigeri izgalom, ahogy azt kell. Aztán érkezik az aktuális küldetés, ami szokás szerint minden eddiginél nehezebbnek ígérkezik. A szuperügynök kezdetben egyedül kénytelen dolgozni, de idővel segítéségre sietnek a társak is, Benji, Luther és Will személyében, kiegészülve egy rejtélyes hölggyel, Ilsával. Ez utóbbi új karakter, az írók viszont ügyeltek rá, hogy ne csak egy aktuális cicababa legyen, aki jól néz ki Hunt mellett. Ilsa piszok erős személyiség, kiismerhetetlen, veszélyes és karizmatikus. Olyannyira markáns, hogy lazán felér a főszereplő mellé és egyenrangú partnerként tesznek rendet a jó ügy érdekében. 

A MI sorozat velejárói a végletekig húzott akciójelenetek, a különös elektronikai kütyük és a már szinte megalomán izgalomhajhászás. Ez az aktuális epizódban sincs másképp, s noha a filmet nem szabad komolyan venni, szerencsére van benne annyi önirónia és humor, hogy a helyén tudja kezelni a saját határait. Épp ezért sokkal stílusosabb és szórakoztatóbb, mint a magát kissé komolyan vevő és gyakran röhejesbe átváltó Halálos iramban sorozat. A Titkos nemzet történetileg van elég komplex ahhoz, hogy a zsáneren belül ne lehessen rá panasz, feszültség és akció terén pedig kiemelkedik az átlagból. Ehhez persze kellettek Tom Cruise nyaktörő, életveszélyes mutatványai, de a hatás garantált. Az üldözések intenzívek, az extrém helyzetek (repülés, merülés) elképesztően izgalmasak, a közelharcok pedig látványosak és jól koreografáltak. Ha pedig egy ilyen stílusú akciófilm képes ennyire lekötni az embert, márpedig képes, akkor kit érdekelnek az esetleges logikátlanságok és a hihetetlen dolgok. Ez benne van a pakliban, ettől lehetetlen az a bizonyos küldetés. 

Bár a kiváló előző részhez nem ér fel, a Titkos nemzet méltó módon viszi tovább a sorozat örökségét és sajátosságait. Abszolút komolyan vehetetlen, de kellően összetett ahhoz, hogy megfogja az embert, a zseniális akciók, az ironikus humor és a karfaszorongató feszültség pedig gondoskodnak róla, hogy szórakoztató két órában legyen részünk. A modern akciófilm iskolapéldája, küldetés teljesítve!

Összegzés:

Színészek: 10/7

Zene: 10/7,5

Kategórián belül: 10/8,5

Végítélet: 76%