Kingsman: A titkos szolgálat
Ha egy mondattal kéne jellemeznem
a Kingsmant, akkor azt mondanám, hogy ez a Halálos iramban kémverziója. Viszont
ellentétben az előbb említett sorozattal, ez a film sokkal jobban működik!
Töki egy fiatal srác, akit nem
vet szét a pénz, családi gondjai vannak és a törvénnyel is meggyűlt már a baja. Egy
rejtélyes idegen, Galahad kihozza a sittről és felkínál neki egy lehetőséget.
Vegyen részt egy kiképzésen és legyen Nagy-Britannia elit titkos-ügynökeinek
egyike.
A Kingsman szépen fel van építve.
Kapunk egy kis jellemrajzot, megismerjük a főhős hátterét, ugyanakkor a
címszereplő ügynökség munkájába is betekintést nyerünk. Kicsit talán túl
gyorsan érkezik a kiválasztás, de annyi baj legyen. A cselekmény két szálon
zajlik, az egyikben Galahad és a többi Kingsman próbálnak megállítani egy
önbíráskodót, a másikban pedig Töki és a többi újonc kiképzése zajlik.
Unatkozni tehát nem fogunk, van itt akció, izgalom és feszültség bőven. A
pihekönnyű humor is végig átjárja a filmet, noha több poént azért elviseltem
volna. Aztán átlépünk az utolsó harmadba és elkezdődik az igazi buli.
A
Kingsman egyszerre önmagára reflektáló, ironikus zsánerparódia, ami zseniálisan
tiszteleg a régi, megalomán James Bond filmek előtt, ugyanakkor kellően nyers,
modern és szórakoztató ahhoz, hogy minden igényt kielégítsen. A tipikus utolsó
másodpercben megmentem a világot nem válik kínossá, az akciójelenet pedig
eszméletlen látványosak és intenzívek. A templomi vérengzés komolyan mondom az
egyik legzseniálisabb zúzda, amit valaha láttam.
A Halálos iramban referenciát
azonban nem véletlenül említettem. Rengeteg a logikátlanság, a lyuk a
cselekményben, számos szereplő vagy szituáció kiaknázatlan maradt, amik azért
olykor zavartak, itt mégis azon kaptam magam, hogy nem a hibákon agyalok, hanem
élvezem a filmet. Ebben pedig nagy szerepe volt annak is, hogy Matthew Vaughn
rendező a helyén kezeli a dolgokat és nem veteti magát véresen komolyan.
Egy szó, mint száz, a Kingsman
tökéletes kikapcsolódás, ami nem igényel semmiféle agymunkát, viszont olyan
beteg, vérgőzös és látványos szórakozásban részesíti a nézőt, hogy a két órás
játékidő után már néznénk is a folytatást. Arra pedig a nyakamat teszem, hogy
lesz második rész, ami jelen esetben nem is baj. Így kell agyatlan élvezettel
levenni a lábáról az embert!
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/8,5
Végítélet: 77%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése