Chappie
Neill Blomkamp a modern sci-fi
legnagyobb reménységének számított a kiváló District 9 után. Kár, hogy a csak
erős közepesre sikerült Elysium már nem hozta a várt színvonalat és első
látásra a Chappie sem tűnt többnek egy Robotzsaruval kevert Rövidzárlat
klónnál.
Deon robotrendőröket tervez a
rendőrség számára, amik tökéletesen is működnek, ám tovább szeretné fejleszteni
a projektjét. Megalkotja az első, valódi mesterséges intelligenciával ellátott
robotot, ám a helyi gengszterek elrabolják mindkettejüket. A Chappie névre
hallgató robot azonban életre kel, önálló tudattal rendelkezik és rendkívül
gyorsan tanul.
A Chappie egy kommersz akció,
sci-fi-hez képest kifejezetten furcsára sikeredett. A cselekmény számos sebből
vérzik, sok dolgot csak felszínesen érint és a negatív karakter is annyira
pocsékul van megírva, mintha egy zs-kategóriás TV-filmből lépett volna elő. A
„gettó-gengszterek” szintén elképesztően kínosak, de ez sokkal inkább egy
tudatos fricska rájuk nézve, mintsem vétlen hiba. A felvezetés kifejezetten
gyors, megismerjük a főhősöket, a rablókat, de amint megszületik a
címszereplő, onnantól kezdve egyértelműen uralja a filmet. Jöjjön tehát a
lényeg: maga Chappie.
Blomkamp filmje a nem kevés
hibája ellenére azért jó, mert többrétegű társadalomkritikát és jövőképet vázol
elénk. Szenzációs például, ahogy végigkövetjük a gép fejlődési stádiumait. Az
„újszülött” Chappie-t, ahogy megtanul beszélni, kialakul a stílusa és az érzelmi
kötelékek. Ezt szuper élmény látni, a sorok közt pedig bizony ott lapul a
szülői felelősség. A robot kvázi szülei az őt elrabló gengszterek, Yolandi és
Ninja. S míg a nő mesél neki, játszik vele és ölelgeti, addig a férfi
erőszakra, keménységre tanítja, hisz csak így lehet túlélni a nagyvilágban. Ez
egy remek kis odaszúrás a modern generációnak és a nevelés eldeformálódásának.
Aztán itt van még a mesterséges intelligencia kérdése, azaz mi lesz, ha egy
robot, ténylegesen elkezd gondolkodni? Erre természetesen konkrét választ nem
kapunk, de Blomkamp elég merészen zárja le művét, ami egy kissé sötét és
groteszk jövőképet tár elénk.
A színészek rendben vannak, noha
a robotot játszó Sharlto Copley a legjobb, akit emberi formában nem is látunk.
A Die Antwoord tagok egész korrektek, mondjuk az egész filmet felfoghatjuk egy
hatalmas reklámnak feléjük, de ez legyen a legnagyobb baj.
A Chappie-t nem sokan fogják
szeretni, ugyanis nem nyomja le a torkunkon a sablonokat és logikailag sem épp
a legösszetettebb. A mondanivalója bár közhelyekből táplálkozik, roppant aktuális
problémákat tár elénk pont úgy, hogy csak az értse, aki akarja. Blomkamp tehát
megosztó filmet rendezett, engem viszont sikerült megfognia. A hibái ellenére
is látványos, szórakoztató, kellően merész és bizony van benne tartalom. A
kérdés már csak az, hogy van-e remény egy olyan világban, ahol egy robot
tanítja az embert, emberségre?
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/7,5
Végítélet: 74%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése