2015. február 10., kedd

Jupiter felemelkedése kritika



Jupiter felemelkedése


A Wachowski testvérek anno a Mátrixxal valami óriásit alkottak, azóta viszont csak keresik önmagukat. Legutóbb a Felhőatlasz azonban visszahozta a reményt számukra, noha a mozikasszáknál megbukott, mégis egy monumentális és korrektül összerakott film kerekedett belőle. A Jupiter felemelkedése tovább erősíthette volna a visszatérést, a bravúr azonban elmaradt. 


Jupiter Jones utálja az életét. Egész nap wc-t pucol, nincs magánélete, se barátai és anyagilag sem áll fényesen. Egy alkalommal furcsa lények az életére törnek, de egy titokzatos férfi megmenti. Kiderül, hogy Jupiter királyi sarj és szülőbolygónk az ő jogos tulajdona. Természetesen másnak is fáj a foga földünkre, hősnőnknek viszont alkalmazkodnia kell új életstílusához. 


Nem tudom megérteni Wachowskiékat. Az tökéletesen látszik legújabb munkájukon, hogy két intelligens és egyedi látásmódú rendezőről van szó. Persze aki képes tető alá hozni egy Mátrixot, attól nem is várunk mást. A két direktor remekül ért ahhoz, hogy egy egyszerű akciófilmet tartalommal és elgondolkodtató mondanivalóval töltsön meg. A Jupiter felemelkedésében is próbálkoznak, hisz van itt szó evolúcióról, reinkarnációról, de még a dinoszauruszok kipusztulásáról is. Nem kell semmi filozofikus volumenű dologra gondolni, mégis jól áll a filmnek, amikor megpróbál szólni valamiről. A gond csak az, hogy minden jó jelenetre jut két- három rossz. Az író/rendező páros csak reményt adó morzsákat hint el és a már említett mélyebb tartalom helyett azon kapjuk magunkat, hogy a kommersz tucatfilmek mocsarába süllyedtünk. A cselekmény szétesik és nincs rajta fogás. Egyszerre hadoválnak az önmegvalósításról, a szerelemről és a hataloméhségről, de mindezt annyira súlytalanul, hogy az egész herce-hurca tét nélkülivé válik. Hiába kapunk látványos akciókat, sőt űrcsatákat, ezek sem mentik meg az összképet, csak percekre képesek feledtetni az egyébként lyukaktól hemzsegő sztori logikátlanságait. Az egysíkú, sablonos karakterekről nem is beszélve, akik csupa klisékből állnak. A gonosz kétszínű, vérszomjas és hataloméhes, a jó szerény, bátor és önfeláldozó. Még a műfajon belül sem túl gyakran találkozni ennyire egydimenziós szereplőkkel, ami még fájóbbá teszi, hogy hova süllyedtek Wachowskiék. 


A színészek egyszerűen gyengék. Mila Kunis szép, Channing Tatum kemény, Eddie Redmayne próbálkozik, de annyira gyökér szerepet kapott, hogy nem tud nem idegesítő lenni. 


A Jupiter felemelkedése egyáltalán nem nézhetetlen vagy bűn rossz. Vannak remek pillanatai, technikailag szuper és itt-ott elkapja a fonalat. Egyszerűen csak ez kevés. Sablonos, buta, kiszámítható és borzasztó kommersz. Semmi olyat nem tartalmaz, amivel kitűnne az átlagból, a legnagyobb baj pedig az, hogy nem tudom ki volt a célközönség! Gyerekeknek durva, fiataloknak szétszórt, felnőtteknek gyerekes. Talán az egyszeri mozizó kikapcsolódásként értékelni fogja. Nekem ez viszont csak Jupiter lesüllyedése volt.

Összegzés:

Színészek: 10/5,5
Zene: 10/6
Kategórián belül: 10/5

Végítélet: 59%   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése