Jupiter felemelkedése
A Wachowski testvérek anno a
Mátrixxal valami óriásit alkottak, azóta viszont csak keresik önmagukat.
Legutóbb a Felhőatlasz azonban visszahozta a reményt számukra, noha a
mozikasszáknál megbukott, mégis egy monumentális és korrektül összerakott film
kerekedett belőle. A Jupiter felemelkedése tovább erősíthette volna a
visszatérést, a bravúr azonban elmaradt.
Jupiter Jones utálja az életét.
Egész nap wc-t pucol, nincs magánélete, se barátai és anyagilag sem áll
fényesen. Egy alkalommal furcsa lények az életére törnek, de egy titokzatos
férfi megmenti. Kiderül, hogy Jupiter királyi sarj és szülőbolygónk az ő jogos
tulajdona. Természetesen másnak is fáj a foga földünkre, hősnőnknek viszont
alkalmazkodnia kell új életstílusához.
Nem tudom megérteni
Wachowskiékat. Az tökéletesen látszik legújabb munkájukon, hogy két intelligens
és egyedi látásmódú rendezőről van szó. Persze aki képes tető alá hozni egy
Mátrixot, attól nem is várunk mást. A két direktor remekül ért ahhoz, hogy egy
egyszerű akciófilmet tartalommal és elgondolkodtató mondanivalóval töltsön meg.
A Jupiter felemelkedésében is próbálkoznak, hisz van itt szó evolúcióról,
reinkarnációról, de még a dinoszauruszok kipusztulásáról is. Nem kell semmi
filozofikus volumenű dologra gondolni, mégis jól áll a filmnek, amikor
megpróbál szólni valamiről. A gond csak az, hogy minden jó jelenetre jut két-
három rossz. Az író/rendező páros csak reményt adó morzsákat hint el és a már
említett mélyebb tartalom helyett azon kapjuk magunkat, hogy a kommersz
tucatfilmek mocsarába süllyedtünk. A cselekmény szétesik és nincs rajta fogás.
Egyszerre hadoválnak az önmegvalósításról, a szerelemről és a hataloméhségről,
de mindezt annyira súlytalanul, hogy az egész herce-hurca tét nélkülivé válik.
Hiába kapunk látványos akciókat, sőt űrcsatákat, ezek sem mentik meg az
összképet, csak percekre képesek feledtetni az egyébként lyukaktól hemzsegő
sztori logikátlanságait. Az egysíkú, sablonos karakterekről nem is beszélve,
akik csupa klisékből állnak. A gonosz kétszínű, vérszomjas és hataloméhes, a jó
szerény, bátor és önfeláldozó. Még a műfajon belül sem túl gyakran találkozni
ennyire egydimenziós szereplőkkel, ami még fájóbbá teszi, hogy hova süllyedtek
Wachowskiék.
A színészek egyszerűen gyengék.
Mila Kunis szép, Channing Tatum kemény, Eddie Redmayne próbálkozik, de annyira
gyökér szerepet kapott, hogy nem tud nem idegesítő lenni.
A Jupiter felemelkedése
egyáltalán nem nézhetetlen vagy bűn rossz. Vannak remek pillanatai,
technikailag szuper és itt-ott elkapja a fonalat. Egyszerűen csak ez kevés.
Sablonos, buta, kiszámítható és borzasztó kommersz. Semmi olyat nem tartalmaz,
amivel kitűnne az átlagból, a legnagyobb baj pedig az, hogy nem tudom ki volt a
célközönség! Gyerekeknek durva, fiataloknak szétszórt, felnőtteknek gyerekes.
Talán az egyszeri mozizó kikapcsolódásként értékelni fogja. Nekem ez viszont
csak Jupiter lesüllyedése volt.
Összegzés:
Színészek: 10/5,5
Zene: 10/6
Kategórián belül: 10/5
Végítélet: 59%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése