Whiplash
Nem szeretem a Jazzt. Bonyolult,
komplex, de repetitív, unalmas és sznob zenének tartom. A zenés filmek közt is
nagyon nehéz egy-egy gyöngyszemre bukkanni. A szinte kezdő Damien Chazelle
tehát nagy fába vágta a fejszéjét, de te jó ég mekkora mozit hozott össze!
Andrew valami nagyot szeretne
alkotni. Nevet akar magának szerezni és bekerülni a történelembe. Jazzdobosnak
tanul és a sors összehozza a nagynevű karmesterrel, Fletcherrel, aki a
kegyetlen stílusáról híres. Megalázások, felemelkedés, bukás, de Andrew nem
adja fel!
A sztori nincs túlbonyolítva, a
Whiplash a célorientáltságról, az elszántságról és a kitartásról szól. Ennyire
egyszerű. Miért működik mégis minden ennyire olajozottan? Ennek több oka van.
Az első és legfontosabb, a zene. Mint említettem nem szeretem a Jazzt, de a
zenét igen! Az embert pedig akarva akaratlanul is elkapja a muzsika lendülete,
az atmoszférája. A zene pedig egy olyan eszköz, ami hat az érzelmekre és befolyásolja
azokat. Le tud nyugtatni, fel tud dühíteni, el tud lazítani. Chazzelle pedig
mesterien játszik a dallamokkal és akár szeretjük a stílust akár nem, eléri,
hogy tetsszen, amit hallunk!
A második fontos tényező, hogy ne
csak a sokadik „motivációs filmet” lássuk a Whiplashben. Ezt a rendező úgy éri
el, hogy apró dolgokkal, de változtat a kliséken. Itt is van ismerkedés,
mélypont és természetesen a finálé, a nagy koncert, de Chazelle mindig ott és
úgy nyúl bele a sztoriba, hogy az ne váljon sablonossá.
Végül, de nem utolsó sorban itt a
két főhős. De még milyen két főhős! Emberemlékezet óta nem lehetett látni két
ennyire karizmatikus főszereplőt! Andrew bár kissé arrogáns, mégis mindent
megtesz a sikerért. Példaértékű a kitartása és a bizonyítási vágya, de mint
tudjuk a célért rengeteg áldozatot kell hozni. Persze Fletcher sem piskóta, a
zene az élete, és ha a tökéletesnél már egy lepkefinggal is gyengébb vagy,
véged. Tipikusan olyan ember ő, akit a valóságban gyűlölnénk, de nem tudjuk nem
tisztelni. Kettejük párharca annyira zseniális, hogy azt nem lehet
összefoglalni, látni, átélni kell. A rengeteg megalázást, vért, verítéket, hogy
aztán jöhessen a katarzis.
Miles Teller szuper, ez a srác ha
ennyire okosan választ szerepeket hatalmas jövő áll előtte. J. K. Simmons
karrierje során mindig csak epizódszerepeket kapott. Most is, de ez akkora
horderejű, hogy repülni fog érte az Oscar. Ha nem, akkor megeszem a kalapom!
Apróbb hibái azért vannak, de
eszem ágában sincs rosszat mondani a Whiplashről, ugyanis kegyetlenül betalált.
Egy látszólag nem túl érdekes témából egy elképesztően feszes cselekményű, jó
humorú és erős drámát kaptunk, ami belefészkeli magát az agyunkba. Ha valaki
elkeseredett, esetleg lelki erőre van szüksége, hagyja a közhelyes motivációs
videókat és hegyi beszédeket. A Whiplash maga a motiváció!
Összegzés:
Színészek: 10/9,5
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/10
Végítélet: 91%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése