Top 10: 2014 legjobb filmjei
Újabb évet zártunk le, filmes
szempontból pedig ismét elég szélsőséges volt a „termés”. Születtek
mesterművek, voltak csalódások és méltatlanul kevés figyelmet kapott
gyöngyszemek. Íme az én 10 kedvencem 2014-ből!
(A lista a hazai mozibemutatók
alapján épült fel, de olyan filmek is bekerültek, amiket nem láthattunk a nagy-vásznon, de valamilyen úton-módon eljutottak hozzánk.) Nem is
szaporítom tovább a szót, kezdődjön a visszaszámlálás!
10: Blue Ruin
Rögtön egy elfeledett kis
csodával kezdenék, ami egy mezei bosszúfilm. Mégis itt a helye, mert a főhőse
nem egy legyőzhetetlen gyilkológép, hanem egy kissé esetlen, hétköznapi ember.
Lassú folyású, de borzasztóan feszült és elképesztően hangulatos alkotás a Blue
Ruin, ami talán soha nem lesz klasszikus, de valamiért engem piszkosul
megfogott. Így kell egyedit alkotni egy olyan műfajban, ami a végletekig ki van
használva.
9: A Grand Budapest Hotel (The Grand Budapest Hotel)
Wes Anderson infantilis übercuki
világát, úgy ahogy van imádom. A GBH pedig úgy lesz a rendező talán legérettebb
filmje, hogy közben megmarad viccesnek és magán hordozza a szokásos
stílusjegyeket. Az elengedhetetlen sztárparádé pedig csak fokozza az egyébként
is kiváló minőségű szórakozást.
8: Kálvária (Calvary)
A McDonagh tesók, ha alkotnak
valamit, arra lassan instant mesterműként lehet tekinteni. Az idősebb testvér,
John Michael ezúttal egy olyan bivalyerős drámát hozott össze, ami egyszerre
képes humoros, szarkasztikus és velőtrázó lenni. Brendan Gleeson az év egyik
legjobb alakítását hozza, de a Kálvária legnagyobb erénye a dialógusaiban
rejlik. Őszinte és kemény gyomros!
7: Locke
Gleeson mellett Tom Hardy is
kitett magáért tavaly. A Piszkos pénz is tetszett, de a Locke-ban mutatja meg
milyen az igazi one man show. Steven Knight mozijában minden rezdülésnek óriási
súlya van és zseniálisan szemlélteti, hogy a helyes és a jó döntés közt óriási
különbség van. Lélektanból ötös, de ehhez persze kell egy Hardy is, aki végig
uralja a filmet.
6: Átmeneti állomás (Short term 12)
Ha őszinte akarok lenni, akkor ez
egy 2013-as film, de kis hazánkba (és számos más országba) csak tavaly jutott
el, én pedig hülye lennék kihagyni. Az év tinidrámája kétségtelenül a
Csillagainkban a hiba volt, de az Átmeneti állomás engem speciel ezerszer
jobban megfogott érzelmileg. Csodálatos film, ami merész témákhoz nyúl és nem
fél róluk beszélni. Remek karakterekkel operál, hat az emberre és megérinti.
Sokkal nagyobb figyelmet érdemelne!
5: Csillagok között (Interstellar)
Tény, hogy nagyon szerettem Nolan
új alkotását, de azt is meg kell jegyeznem, hogy kissé túl nagy volt körülötte
a hype (az Imdb pontszám pl eszetlen nagy túlzás). Ettől függetlenül ez az év
látványmozija. Szórakoztató, érdekes és magával ragadó. Nolan pedig azért
napjaink egyik legtehetségesebb rendezője, mert remek érzékkel vegyíti a
tudományos fantasztikumot és a kommersz popcornmozik világát. Erre pedig nem
sokan képesek.
4: Éjjeli féreg (Nightcrawler)
Dan Gilroy rendezői bemutatkozása
nehezen sikerülhetett volna ennél jobban. Ha pedig Nolan esetében arról
témáztunk, hogy remekül keveri a kártyákat, akkor ez Gilroyra ugyanúgy igaz. Az
Éjjeli féreg úgy lesz tartalmas társadalom és médiakritika, hogy közben
elképesztően feszült és karfaszorongatóan izgalmas. Persze mindez nem működne
ennyire jól, ha Jake Gyllenhaal nem alakítana akkorát, hogy eldobom az agyam. Íme egy
tenyérbemászó szociopata története, akinek a lelkesedése és a munkamorálja
példaértékű. Ilyen egy igazi Éjjeli féreg!
3: Holtodiglan (Gone Girl)
Nálam a Holtodiglan szolgáltatta
az év moziélményét. Minden benne van, amiért imádjuk David Finchert. Csavarok,
dramatugria, feszültség, atmoszféra. Imádtam, hogy az egész moziterem kussban
meredt a vászonra és kikerekedett szemekkel figyelték ezt a sokoldalú krimit.
Igen, sokoldalú, mert egyszerre mutat be a médiának, a házasság intézményének
és egyszerre képes olyan minőségi szórakoztatásban részesíteni, hogy miután
lepergett a végefőcím, én már csak egy embereset káromkodjak.
2: Sráckor (Boyhood)
Hívjatok sznobnak, de Richard
Linklater filmtörténeti mérföldkövét nem tudtam hátrébb tenni. A listából
tökéletesen lejön, hogy oda vagyok az emberi drámákért, a Sráckor pedig ezt
olyan szintre tűzte, amit szinte lehetetlen überelni. Hihetetlen, hogy az élet
maga, mennyire izgalmas tud lenni, holott kis túlzással semmi olyan nem
történik a filmben, amihez hasonlót ne tapasztalhattunk volna már. Kötelező
látnivaló mindenkinek, hisz egyszerre szól férfiakról, nőkről, fiúkról,
lányokról: az emberről!
1: A nő (Her)
Hozzánk csak tavaly jutott el
Spike Jonze csodája, amikor pedig februárban volt lehetőségem megnézni, egyből
tudtam, hogy ez.. az.. év… filmje! Érzelmileg úgy törölte fel velem a padlót,
hogy közben remekül szórakoztam, sírtam, nevettem és gondolkoztam. Joaquin
Phoenix tökéletes, de a slusszpoén, hogy egy olyan filmben szerettem bele
Scarlett Johanssonba, amelyben egy pillanatra sem látjuk. Ezen felül itt egy leheletnyi
fricska az eldigitalizálódásról, a lényeg azonban végig a szeretet, amire az
embernek mindennél jobban szüksége van. Jonze pedig ezt olyan stílussal,
zenével, humorral és színészekkel keverte, hogy ezután az érzelmi hullámvasút
után szem nem marad szárazon.
Futottak még kategória - Amiket
szintén komáltam, de nem fértek be: Lavina, Frank, A galaxis őrzői,
Enemy, The Babadook, Llewyn Davis világa, A holnap határa, Harag, The Guest, Az üldözött
2014 annyira gyenge év volt, hogy én most ki is hagyom a toplistázást.
VálaszTörlésNemisss, csak kevés filmet láttál ;)
TörlésMajd idén az sw7 talán odaver. De tavaly tényleg nem sok igazán jó film volt... :(
VálaszTörlés