2015. január 2., péntek

Top 10: 2014 legjobb filmjei



Top 10: 2014 legjobb filmjei


Újabb évet zártunk le, filmes szempontból pedig ismét elég szélsőséges volt a „termés”. Születtek mesterművek, voltak csalódások és méltatlanul kevés figyelmet kapott gyöngyszemek. Íme az én 10 kedvencem 2014-ből!
(A lista a hazai mozibemutatók alapján épült fel, de olyan filmek is bekerültek, amiket nem láthattunk a nagy-vásznon, de valamilyen úton-módon eljutottak hozzánk.) Nem is szaporítom tovább a szót, kezdődjön a visszaszámlálás!

 

10: Blue Ruin
Rögtön egy elfeledett kis csodával kezdenék, ami egy mezei bosszúfilm. Mégis itt a helye, mert a főhőse nem egy legyőzhetetlen gyilkológép, hanem egy kissé esetlen, hétköznapi ember. Lassú folyású, de borzasztóan feszült és elképesztően hangulatos alkotás a Blue Ruin, ami talán soha nem lesz klasszikus, de valamiért engem piszkosul megfogott. Így kell egyedit alkotni egy olyan műfajban, ami a végletekig ki van használva. 





9: A Grand Budapest Hotel (The Grand Budapest Hotel)
Wes Anderson infantilis übercuki világát, úgy ahogy van imádom. A GBH pedig úgy lesz a rendező talán legérettebb filmje, hogy közben megmarad viccesnek és magán hordozza a szokásos stílusjegyeket. Az elengedhetetlen sztárparádé pedig csak fokozza az egyébként is kiváló minőségű szórakozást.





8: Kálvária (Calvary)
A McDonagh tesók, ha alkotnak valamit, arra lassan instant mesterműként lehet tekinteni. Az idősebb testvér, John Michael ezúttal egy olyan bivalyerős drámát hozott össze, ami egyszerre képes humoros, szarkasztikus és velőtrázó lenni. Brendan Gleeson az év egyik legjobb alakítását hozza, de a Kálvária legnagyobb erénye a dialógusaiban rejlik. Őszinte és kemény gyomros!





7: Locke
Gleeson mellett Tom Hardy is kitett magáért tavaly. A Piszkos pénz is tetszett, de a Locke-ban mutatja meg milyen az igazi one man show. Steven Knight mozijában minden rezdülésnek óriási súlya van és zseniálisan szemlélteti, hogy a helyes és a jó döntés közt óriási különbség van. Lélektanból ötös, de ehhez persze kell egy Hardy is, aki végig uralja a filmet. 





6: Átmeneti állomás (Short term 12)
Ha őszinte akarok lenni, akkor ez egy 2013-as film, de kis hazánkba (és számos más országba) csak tavaly jutott el, én pedig hülye lennék kihagyni. Az év tinidrámája kétségtelenül a Csillagainkban a hiba volt, de az Átmeneti állomás engem speciel ezerszer jobban megfogott érzelmileg. Csodálatos film, ami merész témákhoz nyúl és nem fél róluk beszélni. Remek karakterekkel operál, hat az emberre és megérinti. Sokkal nagyobb figyelmet érdemelne!





5: Csillagok között (Interstellar)
Tény, hogy nagyon szerettem Nolan új alkotását, de azt is meg kell jegyeznem, hogy kissé túl nagy volt körülötte a hype (az Imdb pontszám pl eszetlen nagy túlzás). Ettől függetlenül ez az év látványmozija. Szórakoztató, érdekes és magával ragadó. Nolan pedig azért napjaink egyik legtehetségesebb rendezője, mert remek érzékkel vegyíti a tudományos fantasztikumot és a kommersz popcornmozik világát. Erre pedig nem sokan képesek. 





4: Éjjeli féreg (Nightcrawler)
Dan Gilroy rendezői bemutatkozása nehezen sikerülhetett volna ennél jobban. Ha pedig Nolan esetében arról témáztunk, hogy remekül keveri a kártyákat, akkor ez Gilroyra ugyanúgy igaz. Az Éjjeli féreg úgy lesz tartalmas társadalom és médiakritika, hogy közben elképesztően feszült és karfaszorongatóan izgalmas. Persze mindez nem működne ennyire jól, ha Jake Gyllenhaal nem alakítana akkorát, hogy eldobom az agyam. Íme egy tenyérbemászó szociopata története, akinek a lelkesedése és a munkamorálja példaértékű. Ilyen egy igazi Éjjeli féreg!





3: Holtodiglan (Gone Girl)
Nálam a Holtodiglan szolgáltatta az év moziélményét. Minden benne van, amiért imádjuk David Finchert. Csavarok, dramatugria, feszültség, atmoszféra. Imádtam, hogy az egész moziterem kussban meredt a vászonra és kikerekedett szemekkel figyelték ezt a sokoldalú krimit. Igen, sokoldalú, mert egyszerre mutat be a médiának, a házasság intézményének és egyszerre képes olyan minőségi szórakoztatásban részesíteni, hogy miután lepergett a végefőcím, én már csak egy embereset káromkodjak. 





2: Sráckor (Boyhood)
Hívjatok sznobnak, de Richard Linklater filmtörténeti mérföldkövét nem tudtam hátrébb tenni. A listából tökéletesen lejön, hogy oda vagyok az emberi drámákért, a Sráckor pedig ezt olyan szintre tűzte, amit szinte lehetetlen überelni. Hihetetlen, hogy az élet maga, mennyire izgalmas tud lenni, holott kis túlzással semmi olyan nem történik a filmben, amihez hasonlót ne tapasztalhattunk volna már. Kötelező látnivaló mindenkinek, hisz egyszerre szól férfiakról, nőkről, fiúkról, lányokról: az emberről!




1: A nő (Her)
Hozzánk csak tavaly jutott el Spike Jonze csodája, amikor pedig februárban volt lehetőségem megnézni, egyből tudtam, hogy ez.. az.. év… filmje! Érzelmileg úgy törölte fel velem a padlót, hogy közben remekül szórakoztam, sírtam, nevettem és gondolkoztam. Joaquin Phoenix tökéletes, de a slusszpoén, hogy egy olyan filmben szerettem bele Scarlett Johanssonba, amelyben egy pillanatra sem látjuk. Ezen felül itt egy leheletnyi fricska az eldigitalizálódásról, a lényeg azonban végig a szeretet, amire az embernek mindennél jobban szüksége van. Jonze pedig ezt olyan stílussal, zenével, humorral és színészekkel keverte, hogy ezután az érzelmi hullámvasút után szem nem marad szárazon. 


Futottak még kategória - Amiket szintén komáltam, de nem fértek be: Lavina, Frank, A galaxis őrzői, Enemy, The Babadook, Llewyn Davis világa, A holnap határa, Harag, The Guest, Az üldözött

3 megjegyzés:

  1. 2014 annyira gyenge év volt, hogy én most ki is hagyom a toplistázást.

    VálaszTörlés
  2. Majd idén az sw7 talán odaver. De tavaly tényleg nem sok igazán jó film volt... :(

    VálaszTörlés