Foxcatcher
Bennett Miller szépen
berendezkedett az életrajzi filmekre. Persze semmi okunk panaszra, hisz a
Capote és a Pénzcsináló is remekül sikerültek és a Foxcatcher is egy olyan
valós történetet mesél el, ami igencsak nagyvászonra kívánkozott.
Mark és Dave Schultz olimpiai
bajnok birkózók. Mark mindig is kicsit bátyja árnyékában élt, így amikor
lehetősége nyílik a kitörésre, egyből megragadja az alkalmat. A vagyonos, de
kissé különc John du Pont felkarolja a srácot és olyan anyagi hátteret és edzőtermet
biztosít neki, amivel egyenes út vezet a csúcsig. Mark és John kapcsolata
azonban megromlik, később pedig feltűnik a színen Dave is, a tragédia pedig már
ott a küszöbön.
A felvezetés hosszú. Indokolt, de
akkor is lassú, kicsit túlzottan is kimért és a figyelmünk olykor elkalandozik.
Nem nézhetetlen, de egy kicsit átírt Rocky-történet, ami egyszerű és
érdektelen. Aki ismeri a sztori végkimenetelét annak azért lesz komótos, aki
nem, annak azért. Aztán szépen eltelik egy óra és érkezik a változás. Szó nincs
róla, hogy a cselekmény drasztikusan felpörögne vagy valami hatásvadász
eszközhöz folyamodnának, a javulás oka egyszerű: Konfliktus.
Mark és John kapcsolata
megromlik, innentől pedig egy olyan nyomasztó és feszült légkör lengi körül a
filmet, hogy az valami brutális. Mindketten időzített bombaként viselkednek,
fenyegetőek és néhol ijesztőek. Az egyensúlyt Dave tartja fenn, aki próbál
mindkét féllel jóba lenni. A felek szétszakadás azonban elkerülhetetlenné
válik, Mark összeomlik, John pedig paranoiás és ideggyenge lesz. Ez vezet a már
említett tragédiához is, ami borzasztóan váratlanul jön, de az ereje pont ebben
a spontaneitásban rejlik. A következményét már kicsit leegyszerűsítették, pedig
abból még elég izgalmas perceket lehetett volna varázsolni a filmbe, de így sem
volt vele gond. A zárójelenet szintén egyszerű és látszólag nincs is sok
értelme, de akkora tartalom és fricska van benne, hogy emelem kalapom, így kell
stílusosan lezárni egy történetet.
Channing Tatum szépen megbirkózik
(ha-ha) a feladattal és remekül áll neki a drámai szerep. Ő az abszolút
főszereplő meglepően jól teljesít. Mark Ruffalo is hozza a formáját, bár ezt
tőle megszokhattuk, a film lelke azonban Steve Carell. Eddig is tudtuk, hogy
kiváló komikus, de most a drámai oldalát mutatta meg. Visszafogott, mégis
átszellemült alakítást nyújt, nem kérdés az Oscar jelölés.
Felemás érzéseim vannak a
Foxcatcherrel kapcsolatban. Az első fele egyáltalán nem győzött meg és ezen
felül is vannak hibái, de a második óra egy annyira piszkosul erős
karakterdrámát ad, hogy nem tudok rá haragudni. A remek zenével és a kiváló
színészekkel operáló cselekmény egy idő után annyira nyomasztóvá válik, mintha egy kemény
thrillert néznénk. Nesze neked amerikai álom!
Összegzés:
Színészek: 10/9
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/7,5
Végítélet: 78%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése