Csillagainkban a hiba
Az év egyik legnagyobb
sikerfilmjéről van szó, úgyhogy nem kívánnám hosszasan bemutatni. Romantikus
dráma, amiben az emberek helyett a rák a főszereplő.
A 17 éves Hazel régóta küszködik
a rákkal, anyja kérésére pedig újabban önsegítő „szakkörbe” jár. Itt ismerkedik meg
Gusszal, aki szintén rákos volt, de legyőzte betegséget. Barátság, később
szerelem szövődik köztük, ám Gus ismét megbetegszik.
Egy tipikus love story-t kapunk,
ami azért különleges, mert a főhősei halálos betegségben szenvednek.
Végigkíséri az életüket, nem lehet tőle megszabadulni, ők mégis élvezik egymás társaságát és haláluk napjáig szeretni fogják a másikat. Szép
történet, kár lenne tagadni, mindenki halálig tartó szerelemre vágyik, hiába
fájdalmas a búcsú. Karaktereink persze a betegség mellett sem átlagosak, de
elsősorban Gus stílusa miatt lesz szórakoztató a film. Mert bizony a
Csillagainkban a hiba szórakoztató. Nem egy óriási depressziózuhatag, ami
garantálja a két órás bőgést, hanem egy aranyos történet, amiben van fájdalom,
szenvedés, de vidámság és önfeledtség is. Hazel aranyos, de néha kifejezetten
idegesítő, Gus pedig kissé teátrális, de képtelenség nem szeretni. Működik
köztük a kémia, a párosuk elviszi az egész filmet.
A jó tendencia viszont csak addig
tart, amíg ki nem újul a srác rákja. Értem az elválás fájdalmát, a szeretteink
elvesztésének borzalmát, de az utolsó harmadban iszonyúan szentimentálissá
válik a film. Nagyon keményen betámadja a könnycsatornákat, azt akarja, hogy
ott zokogjunk mi is többiekkel. Én bevallom férfiasan elég sok film ríkatott
már meg, de amikor direkt erre játszanak rá, akkor valahogy nem működik a
dolog. Igen, az ember el fog érzékenyülni a filmen, ez 100%, de a végére már
nagyon sok lesz a világfájdalomból.
Shailene Woodley remek, bár volt
már jobb formában is. Ansel Elgort tipikus jó fej srác, kétlem, hogy valaha is
óriási színész válik belőle, de a tinisztár fronton jelenleg az elsők közt van.
Sok előnye és hátránya van a
filmnek és elsősorban a lányok/nők fogják imádni, ez egyértelmű. Stílusa miatt
kilóg az átlagos limonádék közül és a két főhős is remek karakterek. A két órás
játékidő nem tűnik fel, a cselekmény változatos és leköti az embert. Ha nem
akarna ennyire giccses lenni és megbőgetni, jobban tetszett volna. Ettől
függetlenül korrekt és szerethető romantikus dráma, de hasonló témában a
Plasztik szerelem köröket ver rá.
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/7,5
Végítélet: 72%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése