Transzcendens kritika

Transzcendens

Johnny Depp visszatért? Végre nem csak az elcsépelt Jack Sparrow karaktereként látjuk, hanem izgalmas filmben egy izgalmas szereplőt kelt életre? Wally Pfister rendezői debütálása erre engedett következtetni, de sajnos a látszat ezúttal csalt…

Will és Evelyn Caster tudósok, a technika segítségével meg akarják változtatni a világot. Segítőjük Max szintén támogatja az ötleteiket, ám neki vannak aggályai. Egy előadása után Will ellen merényletet kísérelnek meg, ám hősünk nem hal meg, ellenben a golyó ami a eltalálta fertőzött volt, így csak hetek vannak hátra az életéből. Evelyn és Max végső elkeseredettségükben egy szuperszámítógépre töltik fel Will tudatát, hogy tovább élhessen. A férfi azonban megérzi a hatalom szagát.

Az alapötlet jó, rávilágít a technika és a természet harcára, arra, hogy szépen lassan az eldigitalizálódás felemészt mindent és egyszerűen gépekké válunk. Ugye milyen izgalmasan hangzik? Nos, a film nem az! Pedig kifejezetten jól indul! Nagy szavakat, álmokat, magvas gondolatokat látunk és hallunk a főszereplőktől, megtörténik a merénylet és Will „átváltozása” is kifejezetten érdekes. Tetszett, ahogy szerelmével együtt keresik a megoldást a világ bajaira, igyekszenek segíteni az embereken, s míg Will a lélek és az agy, addig Evelyn a test és a szív. Aztán bejön a képbe a kormány. Mégis mi a jó francért azt nem tudom, mert ahelyett, hogy a velük érkezett akció izgalmassá tenné a cselekményt, inkább csak fárasztóvá teszi azt. Alapjáraton ami innen történik, az úgy baromság, ahogy van! Miért kell kiiktatni Willt? Mert Evelyn behisztizett és megunta? Mert az ember fél az ismeretlentől? Mert a gép meg tudja gyógyítani a gyógyíthatatlant? Egyszerűen illogikus, nincs értelme, nincs súlya és tétje a döntéseknek. A koszos porfészek ahol zajlik a történet szintén piszok jellegtelen, nem lehet érezni a globális problémát, de ez csak hagyján. Sokkal inkább zavaró az idióta katonai beavatkozás. Annyira amatőr módon oldották meg, hogy az ágyúzós jelentnél már a fejemet fogtam. És akkor még ne is beszéljünk az idő súlyáról. Az egyik jelenetben a technika ellenes csaj mondja, hogy sürgősen lépni kell valamit, mielőtt késő. Fél másodperccel később eltelik két év. Mit? Hogy? Miért? Addig vakarták a seggüket, ne idegesítenek már, ilyet nem lehet csak úgy elbagatellizálni! A végére aztán kapunk szép momentumokat és vágás. Köszönjük!

Johnny Depp számlájára annyi írható, hogy 2011-es Rumnapló után újfent egy emberibb szerepbe bújt, nem rajta bukott el a film. Rebecca Hall sír és aggódik, Paul Bettany aggódik és fenyeget, Morgan Freeman és a többiek szerepét pedig egy söröskupak is el tudta volna játszani.

Wally Pfister inkább maradjon a kaptafánál, azaz az operatőrködésnél. Ezen a téren a Transzcendens egyébként csodás, sőt a film első fele is kifejezetten érdekes, csak aztán túl kell bonyolítani mindent. A sokat markol, keveset fog tipikus esete áll fenn, ráadásul annyira nyilvánvalóan ésszerűtlen dolgokon siklik el a film, hogy az különösen bosszantó. Kár érte, mert a negatív vélemények ellenére is reménykedtem, hogy jó lesz, de ennél még a Her is témába vágóbb mozi, pedig az egy tök más műfaj. Azt hiszem ezzel mindent el is mondtam a Transzcendensről… 

Összegzés:

Színészek: 10/6

Zene: 10/6,5

Kategórián belül: 10/4,5

Végítélet: 50%