Phillips kapitány
Paul Greengrass a
feszültségkeltés nagymestere. Ezt bizonyította már két Bourne filmnél. Ha igaz
történetről van szó, ő akkor sem hátrál meg és a már megtörtént eseményeket is
olyan izgalmassá tudja tenni, hogy minden körmünket lerágjuk. Ez volt anno a
United 93-as. Most ismét valós események szolgáltatják a film alapját, ami egy
néhány évvel ezelőtti kalóztámadást elevenít fel.
Richard Pihillips egy Szomáliába
ellátmányt szállító hajó kapitánya. Legénységével tartják az ütemtervet, ám kis
csónakokban néhány ember közeledik feléjük. Ahogy egyre közelebb férkőznek,
biztossá válik, hogy afrikai kalózokról van szó. Az elkerülhetetlen
megtörténik, négyen felkerülnek a hajóra és birtokukba is veszik azt.
A sztori gerince erről szól,
kapunk egy rövid felvezetést, de viszonylag hamar bele is csapunk a lecsóba. A
cselekmény első felében történik a támadás és nyomon követjük Phillips és a
legénység harcát a kalózokkal. Mondanom sem kell ez a film legizgalmasabb
része, az egész egy elképesztően intenzív adrenalinbomba, amiben bár beszélnek
és vannak kicsit lassabb periódusok, mégsincs időnk kis túlzással pislogni sem.
Aztán a mozi második felétől új felállás lép életbe. A főszereplők csak a
kalózok és a kapitány. Persze megjelenik a tengerészet, hadiflottával, de
cselekvésképtelenek, hiszen a túsznak nem eshet baja. Épp ezért a kezdeti feszültség
helyét átveszi a tehetetlenség, a várakozás. Ez egy új irányt ad a filmnek, de
szó nincs róla, hogy ettől unalomba fulladnánk, épp ellenkezőleg. Egyre jobban
átérezzük Phillips lelki állapotát, kétségbeesését, ugyanakkor drukkolunk neki,
hogy sikerüljön élve kikerülnie ebből a helyzetből. Ez az utolsó mondat azért
lehet furcsa, mivel tudjuk, hogy mi lesz a vége, mégis megtörténik az, hogy
végig a székbe szögezve konstatáljuk az eseményeket. Ez az a dolog, amiben
Greengass igazi nagymester!
A Phillips kapitány másik nagy
erénye, hogy nem akar heroikus lokálpatrióta mozi lenni. Persze vannak bevett
sablonok, amiket ellő, de a kijelölt tengerészgyalogosok nem életük misszióján
vesznek részt. Nekik ez egy újabb elvégzendő meló, megcsinálják, nincs gond, mehetünk
haza, ma is megmentettünk valakit. Nincsenek összeborulások, hatalmas tapsvihar
és giccses tisztelgés a nemzeti lobogó alatt. Phillips reakciója szintén
végtelenül emberi, borzasztóan ritka az olyan film, amiben ennyire egybe tudtam
olvadni a főhőssel, szabályosan érezni lehet a fizikai és mentális fájdalmát
is.
Tom Hanksnek ebben az évben újra
kijár egy Oscar jelölés. Akár a Saving Mr Banksért, akár ezért, de megérdemli!
Az afrikai szereplők abszolút újoncok ezen a téren, de annyira autentikusak,
hogy semmi kivetnivaló nincs a játékukban, le a kalappal előttük!
A Phillips kapitány első
ránézésre egy egyszerű túszejtős thriller, amit az „igaz történet” fóliába
csomagoltak. És valóban, a zsáner alapjait fel is használja, de ennél jóval
tovább lép! Dramaturgiailag összetett, mindkét fél nagy szerepet kap és
nincsenek felesleges tiszteletkörök vagy patriotizmus. A több, mint két órás
játékidő szinte végig elemi erővel szögez a székbe és egyszerre szórakoztat és
sokkol. A következő Greengrass filmre nagy dózisú nyugtatóval megyek…
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/8,5
Végítélet: 83%
Nekem is mielőbb meg kell néznem, főleg hogy közeledik a toplista-időszak :) Ez azért egy elég esélyes darabnak látszik már messziről is.
VálaszTörlésNa ja, valószínű ott lesz nálam is, bár még azért jön pár olyan film az évben, ami esélyes.
TörlésArra azért kíváncsi leszek, hogy fog tetszeni!