2013. december 9., hétfő

Phillips kapitány kritika



Phillips kapitány



Paul Greengrass a feszültségkeltés nagymestere. Ezt bizonyította már két Bourne filmnél. Ha igaz történetről van szó, ő akkor sem hátrál meg és a már megtörtént eseményeket is olyan izgalmassá tudja tenni, hogy minden körmünket lerágjuk. Ez volt anno a United 93-as. Most ismét valós események szolgáltatják a film alapját, ami egy néhány évvel ezelőtti kalóztámadást elevenít fel. 


Richard Pihillips egy Szomáliába ellátmányt szállító hajó kapitánya. Legénységével tartják az ütemtervet, ám kis csónakokban néhány ember közeledik feléjük. Ahogy egyre közelebb férkőznek, biztossá válik, hogy afrikai kalózokról van szó. Az elkerülhetetlen megtörténik, négyen felkerülnek a hajóra és birtokukba is veszik azt. 


A sztori gerince erről szól, kapunk egy rövid felvezetést, de viszonylag hamar bele is csapunk a lecsóba. A cselekmény első felében történik a támadás és nyomon követjük Phillips és a legénység harcát a kalózokkal. Mondanom sem kell ez a film legizgalmasabb része, az egész egy elképesztően intenzív adrenalinbomba, amiben bár beszélnek és vannak kicsit lassabb periódusok, mégsincs időnk kis túlzással pislogni sem. Aztán a mozi második felétől új felállás lép életbe. A főszereplők csak a kalózok és a kapitány. Persze megjelenik a tengerészet, hadiflottával, de cselekvésképtelenek, hiszen a túsznak nem eshet baja. Épp ezért a kezdeti feszültség helyét átveszi a tehetetlenség, a várakozás. Ez egy új irányt ad a filmnek, de szó nincs róla, hogy ettől unalomba fulladnánk, épp ellenkezőleg. Egyre jobban átérezzük Phillips lelki állapotát, kétségbeesését, ugyanakkor drukkolunk neki, hogy sikerüljön élve kikerülnie ebből a helyzetből. Ez az utolsó mondat azért lehet furcsa, mivel tudjuk, hogy mi lesz a vége, mégis megtörténik az, hogy végig a székbe szögezve konstatáljuk az eseményeket. Ez az a dolog, amiben Greengass igazi nagymester! 

A Phillips kapitány másik nagy erénye, hogy nem akar heroikus lokálpatrióta mozi lenni. Persze vannak bevett sablonok, amiket ellő, de a kijelölt tengerészgyalogosok nem életük misszióján vesznek részt. Nekik ez egy újabb elvégzendő meló, megcsinálják, nincs gond, mehetünk haza, ma is megmentettünk valakit. Nincsenek összeborulások, hatalmas tapsvihar és giccses tisztelgés a nemzeti lobogó alatt. Phillips reakciója szintén végtelenül emberi, borzasztóan ritka az olyan film, amiben ennyire egybe tudtam olvadni a főhőssel, szabályosan érezni lehet a fizikai és mentális fájdalmát is.
     

Tom Hanksnek ebben az évben újra kijár egy Oscar jelölés. Akár a Saving Mr Banksért, akár ezért, de megérdemli! Az afrikai szereplők abszolút újoncok ezen a téren, de annyira autentikusak, hogy semmi kivetnivaló nincs a játékukban, le a kalappal előttük!


A Phillips kapitány első ránézésre egy egyszerű túszejtős thriller, amit az „igaz történet” fóliába csomagoltak. És valóban, a zsáner alapjait fel is használja, de ennél jóval tovább lép! Dramaturgiailag összetett, mindkét fél nagy szerepet kap és nincsenek felesleges tiszteletkörök vagy patriotizmus. A több, mint két órás játékidő szinte végig elemi erővel szögez a székbe és egyszerre szórakoztat és sokkol. A következő Greengrass filmre nagy dózisú nyugtatóval megyek…

Összegzés:

Színészek: 10/8
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/8,5

Végítélet: 83%  

2 megjegyzés:

  1. Nekem is mielőbb meg kell néznem, főleg hogy közeledik a toplista-időszak :) Ez azért egy elég esélyes darabnak látszik már messziről is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na ja, valószínű ott lesz nálam is, bár még azért jön pár olyan film az évben, ami esélyes.
      Arra azért kíváncsi leszek, hogy fog tetszeni!

      Törlés