A magányos lovas kritika

A magányos lovas

A Diseny gigaköltségvetésű mozija az idei év egyik legnagyobb anyagi bukása volt. S bár a világ többi tájáról szépen hozta a milliókat, mégis intő jel lehet, hogy nem kéne ugyanazt a receptet számtalanszor ellőni néhány éven belül. Mert mire is lehetett itt számítani? Egy Karib-tenger kalózaira western köntösben. Nos, nagyjából ezt is adja a Magányos lovas. 

John Reid frissen végzett ügyész, aki be akarja tartatni a törvényt minden áron. Mégis a bátyja, a helyi ranger árnyékában él, mígnem egy nap lehetőséget kap a bizonyításra. A közös akciójuk azonban tragédiába torkollik és itt jön a képbe a zakkant indián Tonto, a vasúti társaság és egy rakás ezüst.

Furcsa érzések kavarogtak bennem A magányos lovas megtekintése után. Nem tudtam eldönteni, hogy mit akart a film, ki a célközönség? Egy kisgyereknek, szerintem egy kannibál gyilkos elég durva arc, a folyamatos hibbant poénkodás és egy rakás lényeges elem elbagatellizálása viszont nem is felnőtt szint. Itt pedig rögtön meg is bicsaklik a film. Nem tudja mit akar magával kezdeni, többet akar adni egyszerű szórakozásnál, megjegyzem teljesen feleslegesen. A cselekmény sablonos, nincsenek fordulatok, a karaktereket milliószor láttuk, egyszerűen nincs ami egy kicsit is egyedivé tenné ezt a westernt. John sokszor iszonyúan idegesítő a túlzott jóságával, Tonto néha értelmi fogyatékosként viselkedik és így tovább. Azon már fenn sem akadok, hogy fizika, mint olyan nem létezik, komolyan értem én, hogy nem kell komolyan venni, de néha olyan dolgokat látunk, hogy az már fáj. 

A helyzet az, hogy mégis valamilyen oknál fogva szórakoztatott a film. A két és fél órás játékidő indokolatlanul hosszú, és akad néhány üresjárat, de a cselekmény így is pörög többnyire elég gyors tempóban. A óvodás poénok közé pedig szerencsére néha becsúszik egy-egy tényleg vicces sziporka, ami feldobja az adott jelenetet. Az akciók többnyire látványosak (bár van néhány ocsmány effekt, ami egy 215 millióba kerülő filmnél nevetséges), s néhol bizony elkapott az a klasszikus western hangulat, ami nagyon hiányzik rengeteg filmből. Ez utóbbi tényező pedig megmenti annyira az összképet, hogy ne hordjam le a sárga földig lovasunkat.

Armie Hammer hozza a kötelezőt, Johnny Depp szintén, de fel nem tudom fogni, hogy egy ennyire jó színész miért pazarolja a tehetségét ennyire alibi szerepekre. Elég volt a Sparrow klónokból, kérjük vissza az igazi Deppet!

A magányos lovas lényegében teljes mértékben azt adta amire számítottam, és amire a kedvcsinálók alapján következtetni lehetett. Egy szimpla látványorientált popcornmozit, ami az égvilágon semmi mást nem csinál azon kívül, hogy helyenként jól szórakoztat. Mindemellett ostoba, logikátlan és sablonos, mégis van benne valami báj, ami miatt nem lehet teljesen utálni. Van akinek ennyi elég, nekem speciel egyszer bőven megtette. 

Összegzés:

Színészek: 10/6

Zene: 10/7

Kategórián belül: 10/5

Végítélet: 59%